Polgár Péter Antal: „S falvak csöndjén dühök remegnek” - Fejér megyei történeti évkönyv 27. (Mór - Székesfehérvár, 2006)
Vae victis! Az intézményesített megtorlás
sor - állítása szerint - a 84 napig tartó fogdaőrizete alatt.) A mindenütt diverzánsakciót, szabotázst sejtő, s ezzel saját nélkülözhetetlenségüket hangsúlyozó politikai nyomozók számára ez nem volt kielégítő magyarázat. Szerintük ugyanis „alapos a gyanú arra, hogy a fenti bányában szervezett ellenséges munka folyik." Ugyanakkor azt is elismerték, hogy „az eddigi vizsgálat illetve a nyomozás során olyan adatok nem merültek fel, mely [!] arra engedne következtetni, hogy a négy diverziós cselekmény elkövetői közt valamilyen összefüggés volna". Amikor Erdélyi beismerte tettét, annak indokául azt hozta fel, hogy a Szovjetunióból való hazakerülése után nem kapott az államtól, a társadalomtól segítséget. Családjától messze lakott, a bányától nem kapta meg a megígért lakást. Emiatt haragudott, s bosszút akart állni. A nyomozók végül ezzel a magyarázattal is beérték, de a koncepcióban, amelyet felépítettek, mindenképpen fel kívánták használni azt a tényt, hogy a terhelt büntetett előéletű, akit a szovjet katonai bíróság marasztalt el, tehát nyilvánvalóan politikai indíttatású volt bűncselekménye. Az ügyészség teljes egészében magáévá tette az elgondolást, a vádirat, amelyet 1958. február 11-én nyújtott be dr. Váradi Imre megyei főügyész-helyettes, bevezetőjében hosszan taglalja is ezt. Maga a dokumentum egyébként meglehetősen szabadon bánik az időpontokkal az események menetét illetően: az október 24-i szalagátvágást 23-ára teszi, azt megkettőzi, illetve 23-ára egy meg nem történt tűzesetet is datál. Az 1957. október-november havi, általunk az imént már bemutatott három rendkívüli eseményt egyetlen szálra igyekszik felfűzni, azt sugallva, hogy azok tudatosan megtervezett merényletek sorozatát, diverziós cselekmények láncolatát képezik. Ehhez kívánja illeszteni az Erdélyi terhére rótt cselekményt (amelyet egyébként a vádirat első részében még november 5-re, az indoklásnál már 6-áról 7-ére virradóra helyez). Mindez azonban - nyilvánvaló módon - hamis beállítás, prekoncepció, amelyet sem a nyomozás, sem az ügyészségi vizsgálat nem támasztott alá, és a tárgyalás sem fog igazolni. Ugyanakkor logikus és látványos megoldásnak ígérkezett az esetről nem, vagy csak részinformációkkal rendelkező közvélemény manipulálására. Ennek érzékeltetésére foglaljuk össze az iratok alapján Erdélyi Gyula „háborús bűnös" előéletét, illetve az 1957. november 6-ának éjszakáján történteket! A 19 esztendős Erdélyi 1944 karácsonyán vonult be sorkatonai szolgálatra, magyar katonának. Hogy erre a nyilas propaganda hatására önként vállalkozott-e, vagy a Szálasi-féle pártszolgálatosok hurcolták-e magukkal - mint sok ezer társát ebben az időben -, nem tudjuk. A bíróság ítélete szerint a bevonulást követően „felszólításra több bevonult fiatallal együtt jelentkezett a hungarista légióba." Legfeljebb minimális katonai kiképzés után azonnal a frontra került a Szálasira felesketett magyar királyi honvédség tagjaként 1945 januárjában. Februárban tíz társával együtt - ugyancsak felszólításra - jelentkezett egy Bécsben 297 (illetve Káptalanfüreden) szervezett tanfolyamra (talán éppen azért, hogy a frontszolgá297 A tanfolyam Bécsben, a II. kerületi Albrecht laktanyában volt. Ennek idejére a német Wermacht-katonák egyenruháját viselték, hazatérésük alkalmával azonban már civil ruhában voltak.
