Polgár Péter Antal: „S falvak csöndjén dühök remegnek” - Fejér megyei történeti évkönyv 27. (Mór - Székesfehérvár, 2006)

Vae victis! Az intézményesített megtorlás

tött. Az ő cselekedetét csak és kizárólag Kurcsi vallomása támasztotta alá, aki viszont - az ítélet indoklása szerint - úgy a nyomozás során, mint a tárgyaláson „cselekményeinek a részleteit igen sokféleképpen, és önmagának is ellentmondóan adta elő, s a vallomása ezért is aggályos". (A bűnjelként lefoglalt, a szalagátvágáshoz használt törött, Kurcsi által az elkövetés előtt talált rozsdás kést megsemmisítették, a szalagdarabot a vállalatnak visszaadták.) Az ítéletbe Podt Sándor ügyész nem nyugodott bele, április 18-án fellebbezett. A Kurcsi Árpád ellen hozott, szerinte rendkívül enyhe ítéletet kifogásolta. Indoklása szerint az elkövetés időpontja - október 24-e - az ellenforradalom évfordulójának tekinthető. Emellett - sajátos érv - hivatkozott egy, általunk ezután bemutatandó bűncselekmény szándékosan .megválasztott időpontjára (november 7ére, az októberi szocialista forradalom ünnepére) is. Megítélése szerint mindez tehát nemcsak gazdasági, hanem politikai károkozás is, s ennek társadalmi veszélyessége igen nagy. Erre hivatkozással kérte az ítélet hatályon kívül helyezését, és az új eljárásban szigorúbb (!) ítélet meghozatalát. A Legfelsőbb Bíróság nem méltányolta Podt Sándor indokait, s 1958. szeptember 15-én hozott ítéletében Kurcsi Árpád ítéletét 8 hónapra mérsékelte, miután azt aránytalanul súlyosnak találta, míg Kotlácsik Gyula büntetését (amelyet már régen letöltött az előzetesben!) felfüggesztettre változtatta. Vele kapcsolatban megemlítette, hogy a másodrendű vádlott az „ellenforradalom" alatt egy kommunista vezetőnek és családjának védelmében pozitív magatartást tanúsított. Kurcsi Árpád családja a börtönben töltött idő alatt különösen nehéz helyzetbe került, s ezért a móri községi tanács 500,- Ft segélyt utalt ki a részére. Ebből a gyermekek bölcsődei ellátását rendezték. A hírlap azonban nem ment el szó nélkül a „szabotázsakció" mellett, 1958. március 12-én, az ítélethirdetés után Bartha Tibor szerkesztő ordenáré hangnemben számolt be Kurcsi viselt dolgairól. „Fel sem bérelték, diverzáns ügynökök bűntársa sem volt. Az ellenforradalom egyéves évfordulóját felessel, borral ünnepelte meg" - írta a tárgyalóterem tudósítója. Kurcsi Árpádot szabadulása után, 1959-ben, bár Klujbernél kérvényezte azt, természetesen nem vette vissza a párt. A fehérvári politikai rendőrség nyomozta azt a tűzesetet is, amely a szalagátvágást követő második héten, 1957. november 5-én történt ugyancsak a pusztavámi bányában. Mint a rendőri jelentés megállapítja, ezen a napon „6.45-kor újabb tűzeset fordult elő. Ruff Márton frontmesterjelentette, hogy a 35. ereszke II. telepi frontjának légjáratában tűz keletkezett, mivel onnan nagy mennyiségű tűz tódult kifelé."[sic!] A két kiérkező bányamentő a tüzet vízzel azonnal eloltotta. A tanúk elmondása és a helyszíni szemle megállapítása szerint a fronti fúrógép kb. 16-18 mm-es gumikábeljének 25-30 m hosszú, összetekert része égett. A tekercs alatt és fölött lévő, az ácsolathoz szükséges fenyődarabokon pedig égésnyomokat észleltek. A szakértői vélemény alapján ezúttal is kizárták az öngyulladást, azaz ismételten gyújtogatás gyanúja áll fenn. A tűz helyszínére elsőként Pisch József és Németh Lajos csillés érkezett meg, s így - az egyszerűség