Polgár Péter Antal: „S falvak csöndjén dühök remegnek” - Fejér megyei történeti évkönyv 27. (Mór - Székesfehérvár, 2006)

Vae victis! Az intézményesített megtorlás

forradalmárok" a járásban, nem kis gondot, nem kevés fejfájást okozva ezzel a hatóságoknak. 1957. október 14-én a délutános műszak végén, 21 óra 40 perckor tűz ütött ki a pusztavámi bányában, az ikeraknai 45-ös körvágat meddőgurítójánál. A nyo­mozók számára a szakértői jelentés alapján egyértelmű volt, hogy a tűz szándé­kos gyújtás következménye volt, véletlenül nem keletkezhetett, tehát nagy való­színűséggel szabotázs történt. Az esetnek feltétlenül politikai színezetet adott az elkövetés dátuma: mindössze bő egy héttel az „ellenforradalom" egyéves évfor­dulója előtt történt. A rendőrök szerint minden körülmény arra utalt, hogy a tet­tes Lepsényi Gyula 290 , akinek kötelessége lett volna a szükséges intézkedések megtétele: frontmesterként neki jelentették beosztottai a veszélyhelyzetet. Lep­sényi azonban ezek megtételét elmulasztotta, a közelében lévő telefont nem vet­te igénybe a riasztáshoz, s főnökeivel csak később, személyesen közölte a történ­teket. Lepsényi őrizetbe vételére, első kihallgatására másnap, október 15-én került sor. Mint kihallgatói kérdésére elmondta, a tűz oltásában nem vett részt, a dolog­nak nem tulajdonított a továbbiakban jelentőséget. Otthon a feleségének se szá­molt be a történtekről, mondván, nem beszédes természetű. A telefont azért nem vette igénybe, mert egyébként sem volt szokása a telefonálás, évente jó, ha egy­szer használta a készüléket. Éppen ezért eszébe se jutott a kagyló után nyúlni, ez volt az oka annak, hogy a főnökeit személyesen értesítette a tűzesetről. (Az oltás eddigre már megkezdődött.) Tény, hogy Lepsényi és munkatársai 21 óra 30-kor, azaz a megengedett idő­pontban befejezték a munkát, s a tíz fő elindult kifelé a bányából. Eközben Lep­sényi lemaradt tőlük, s az ő távolléte idején lobbant fel a láng. A szakértői véle­mény szerint a tűz minden valószínűség szerint 21 óra 45 és 50 perc között kelet­kezett, és kizárható az öngyulladás épp úgy, mint az elektromos rövidzárlat. Más­honnan érkező bányász sem juthatott az adott helyszínre úgy, hogy azt az aknász vagy a többi dolgozó ne vette volna észre. Nem zárható ki viszont - közli a szak­vélemény -, hogy valaki égő cigarettacsikket dobott el, amit a ventillátor bevihe­tett a gurítóba. Ebben azonban még akkor is túlzott szerep jutott a véletlennek, ha egyébként - mint azt az Orosz Elemér és Kusnyér Zoltán mérnökök által készí­tett jelentés megállapítja - ez a rossz szokás nem volt ritkaság a pusztavámi bá­nyában! (A pusztavámi bánya nem volt sújtólégveszélyes munkahely, ezért a kar­bidlámpa, gyufa, öngyújtó használatát, a dohányzást nem tiltották.) Az őrizetbe vett frontmestert nem engedték el, 19-én - egyelőre két hónapra ­előzetes letartóztatásba került, miután terheltté nyilvánították. „Tagadom azt, hogy én gyújtottam volna fel a gurítót" - felelte október 22-én Pilinces György nyomozó főhadnagy, fővizsgáló kérdésére. „Beismerem azonban azt, hogy a tűz­oltással kapcsolatban [az] intézkedést nem tettem meg azért, mert megfeledkez­tem róla, hogy a közelemben telefon van." Ehhez a fogoly mindvégig ragaszko­290 ÁBSZTL 3. 1. 9. V - 145240.

Next

/
Thumbnails
Contents