Polgár Péter Antal: „S falvak csöndjén dühök remegnek” - Fejér megyei történeti évkönyv 27. (Mór - Székesfehérvár, 2006)

Vae victis! Az intézményesített megtorlás

A járási rendőrkapitányság Pobedája moló vitáját, hogy „akik rágalmazzák a rendőrséget és a vezető embereinket, egy néhány ellen az eljárást meg kell indítani a járásbíróságon".

289 A kormányzat - egyelőre sikertelenül - igyekezett kitörni a nemzetközi elszigeteltségből. 1957 szeptemberében kötelező jelleggel tartották meg az alapszervezetek az ENSZ ún. ötös bizottságának az 1956-os forradalomról szóló jelentése elleni tiltakozó kisgyűléseket. A forradalmat és a rendteremtést Magyarország belügyének tartották, s visszautasították a „nyugati beavatkozást". Október 23-a, az „ellenforradalom" közelgő évfordulója megint kiváltotta a régi reflexeket. A pártalapszervezetek önvédelmi csoportokat akartak felállítani, mások - mint említettük - személyi fegyvereket szerettek volna kapni a párttól. A kiegészítő parancsnok, Brutyó József százados a közelgő évfordulót megelőzően a többi fegyveres szervezethez hasonlóan újfent készültséget rendelt el, s parancsba adta beosztottainak: „az esetleges provokátorokkal szemben a legszigorúbban lépjenek fel, s adott esetben a fegyverüket is kötelesek használni". Ismételten elzárták a fegyvereket, a sokszorosítógépeket, a lőszert. A helyzetet annyira komolyan vették, hogy ebben az időszakban csak tiszt láthatott el ügyeletesi szolgálatot, tiszthelyettes nem. Nem volt teljesen alaptalan a járási párt- és állami vezetés aggodalma az egyéves évfordulót illetően. 1957 októberében, akkor, amikorra a súlyosabb minősítést kapott „ellenforradalmi" esetek büntetőügyei lassan az ügyészi, majd bírói szakba jutottak, - Mező Béla szavaival élve - „ismét felütötték fejüket az ellen289 FML Az MSZMP Móri JB iratai. Az 1957. augusztus 27-i elnökségi ülés jegyzőkönyve.