Polgár Péter Antal: „S falvak csöndjén dühök remegnek” - Fejér megyei történeti évkönyv 27. (Mór - Székesfehérvár, 2006)

Vae victis! Az intézményesített megtorlás

következtében a bíróságot új eljárásra kötelezték, amely büntetését 1958 szeptemberében megfelezte. Miután a váci fegyházban csak az öt évnél hosszabb büntetésre elítélteket őrizték, átszállították őt a Gyűjtőbe. Innen szabadult 1959. április 6-án, mivel cselekménye az április 3-i részleges közkegyelem alá esett. Öszszesen 25 hónapot és néhány napot töltött börtönben. Az 1000,- Ft-os vagyonelkobzás mint mellékbüntetés hatályban maradt vele szemben, ennek behajtása azonban elhúzódott 1959 júniusáig. Furtenbacher Ignác három és fél éves büntetését az új, megismételt eljárás során 10 hónapra (!) csökkentették. Szekeres László polgári perben követelte kárának megtérítését, ezt meg is ítélték számára. Úgy Geszleren, mint Furtenbacher Ignácon és Hahrer Ferencen behajtották a valamely okból addigra már ötezer forintra felemelkedett, eredetileg 2500,- Ft-os kártérítési összeget. A fináncház támadói nagyjából nyolc-tízhónapos ítéleteket kaptak, ezek jobbára a rendőrségi őrizetben, illetve az előzetesben töltött hónapokkal megegyező mértékűek voltak. A büntetőügy lezárulta után, 1959. október 14-én a Madarász Sándor sérelmére elkövetett rongálás miatt kártérítésre kötelezte a bíróság Krár Mártont, Brettschneider Józsefet, Hahrer Ferencet, Pisch Ferencet, Furtenbacher Ignácot is. A polgári perben eljáró bíróság mintegy mellékesen felülbírálja - teljes jogi abszurdum! - a jogerős ítélettel lezárt büntetőügyet Brettschneiderre vonatkozóan, amikor kijelenti, a fenti büntetőbíróság ténymegállapítása nyilvánvalóan téves, miszerint Brettschneider csak jelen volt a rombolásnál, de abban nem aktivizálódott. Márpedig miután ez téves megállapítás, neki is fizetnie kell. 1957 nyarára, őszére lezajlottak a vállalati, üzemi tisztogatások, s ugyanígy befejeződött a pedagógusok „átvilágítása" is. A járásból a feltétlen párthűségéről ismert Miklós Jenő isztiméri iskolaigazgató lett a pedagógusokat felülvizsgáló megyei bizottság tagja, a testületet Újházi Péter irányította. A járási pártelnökség által levezényelt akciónak 22 móri járási pedagógus esett áldozatul. (A névsorban, a pártvezetés javaslatában eredetileg ennél többen, 27-en szerepeltek.) Egy részüket elbocsátották állásukból, illetve más településre, járásba helyezték át őket, mások különböző fokozatú fegyelmi büntetéseket kaptak. Csak azoknak az ügye maradt függőben, akik bírósági ítéletre vártak (Schiffer János, Kiss Sándor). Ellenforradalmi tevékenysége miatt elbocsátásra „javasolták" Kapuvári Károlyt, Schiffer Jánost, Kapuvári Károlynét, Nagy Tibort, Hajós Vilmost, Bod Ádámot, Töltési Kálmánt, Kiss Sándort, Alexits Bélát, Németh Lászlót, Tóth Lajost, Kraulecz Ilonát, Nagy Sándort, Teller Lászlót, Bándy Pálnét, Szakály Kálmánnét. Ok azonban nem feltétlenül voltak aktív részesei az októberi forradalmi eseményeknek, gyakorta férjük, vőlegényük, egyéb családtagjuk cselekedetei következményeiként voltak kénytelenek elviselni a retorziókat (Bándy Pálné, Kraulecz Ilona, Kapuvári Károlyné, Festő Józsefné, Szakály Kálmánné). Mint azt Szabó Miklós megállapította, a fegyelmi eljárás alá vont pedagógusok legfeljebb 40%ánál volt megfelelő módon megindokolva leváltásuk, a többiek esetében ez igencsak problémás volt. Természetesen az iskolaigazgatók személye fokozott érdeklődést váltott ki. Horváth Istvánt, Mátrai Ferencet kívánták leváltatni beosztásá-