Polgár Péter Antal: „S falvak csöndjén dühök remegnek” - Fejér megyei történeti évkönyv 27. (Mór - Székesfehérvár, 2006)
Vae victis! Az intézményesített megtorlás
ból. (Mint azt láthatjuk, az előbbi és az utóbbi csoport tagjai közt bizonyos átfedés van.) A pedagógusok felülvizsgálatát azért tartotta a pártvezetés megkerülhetetlennek, mert meggyőződésük szerint ők voltak az „ellenforradalom" fő szervezői, irányítói. Ókét a bányaműszaki értelmiség egy része követte a felelősség viselésében. Csakhogy az utóbbiak elmarasztalása a párt számára különösen nagy gond volt a megtorlás kezdeti időszakában, mert a szaktudásukat az energiaipar helyreállításában nem, vagy csak igen nehezen tudták nélkülözni. (Ez az egyik lehetséges magyarázata annak, hogy a pusztavámi munkástanács vezetői elleni per viszonylag későn, csak télen kezdődött meg.) Velük ellentétben a pedagógusok feladatait - a párt korifeusainak felfogása szerint - elláthatta akár egy-egy, csupán érettségivel bíró, az iskolapadból frissen kikerülő is. A fenti okok mellett azonban a pedagógus-elbocsátásoknak volt egy sokkal pragmatikusabb vonatkozása is. A móri községi tanács végrehajtó bizottsága - nyilván a párttal való egyeztetést követően - 1958. február 28-án hozott határozatában rögzítette: „a pedagógusok nagy lakáshiányát úgy akarja megoldani, hogy a forradalom [!] alatti tevékenységük miatt más helyre áthelyezett tanítók által még most is elfoglalva lévő lakásokat fel kell szabadíttatni a felsőbb szervekkel". 266 A párttal való egyeztetés annál is inkább valószínű, mert 1957. március 1-je után a községet felügyelő járási tanácsnak - Estélyi Gyula volt első titkár és Sz. Nagy Sándor ÁVH-tiszt helyett - Klujber László első titkár és Juhász Sándor, a rendőrkapitányság politikai osztályvezetője lett a tagja. Ez utóbbit aztán Rostás Lajos főhadnagy váltja májusban a tanácsi vb-ben. (Ugyanekkor váltották le az „aktív ellenforradalmán tevékenysége miatt" akkor már egy hónapja őrizetben lévő pusztavámi Auer Antalt a járási tanácstagságából.) Hogy ezeket az egyébként választott funkciókat kiknek a közbenjárására és hogyan lehetett minden választási vagy egyéb procedúra nélkül váltogatni, ne firtassuk! Amint arról már esett szó, a pártelnökség minden üzem, vállalat, gazdaság, szövetkezet, testület, alapszervezet felülvizsgálatát elvégezte kiküldött apparátustagjai közreműködésével, s bár a számonkérésre csupán „javaslatot" tett az egyes csoportok, személyek esetében, valójában ezt a párt utasításaként értelmezte mindenki, s ekként is viszonyultak a végrehajtáshoz. Gyakorta még rá is licitáltak az elvárásokra. Ugyanakkor még erős túlzással sem lehet ezt az eljárást vizsgálatnak nevezni, hiszen a vizsgálók a legtöbb esetben meg sem hallgatták az érintett személyeket, beérték saját benyomásaikkal, másoktól szerzett fél információkkal, nem ritkán rosszindulatú rágalmakkal. Önmagában is teljes képtelenség, hogy egyes emberek rendőrségi, bírósági eljárás alá vonására egy - elvileg - társadalmi szervezet tesz javaslatot, s nem a maguk „normális" rendjén zajlanak az események. Teljesen természetes ezek után, hogy az annyit hangoztatott „egyenlő mércével mérni" elv távolról sem érvényesült. így fordulhatott elő, hogy egyes esetekben köztörvényi bűnök megtorlatlanul maradtak, mert az elkövető „a mi 266 FML Mór községi tanács vb-üléseinek jegyzőkönyvei. 1958. február 28.
