Polgár Péter Antal: „S falvak csöndjén dühök remegnek” - Fejér megyei történeti évkönyv 27. (Mór - Székesfehérvár, 2006)
Vae victis! Az intézményesített megtorlás
rően - lehetett időnként látogatni, s tisztasági és élelmiszercsomagot is adhattak be részükre a rokonok. Nem zárható ki, hogy mindezzel a szerény élelmezés kiegészítését is célozták a hatóságok. A látogatást - miután arra megfelelő helyiség nem volt - az udvaron bonyolították le, s az érkező rokonok névsor szerint kerülhettek rövid időre az őrizetben tartott hozzátartozójuk közelébe. Természetesen a fehérnemű és az élelem mellett próbálkoztak némi alkohol bejuttatásával is, ezt többnyire elnézték nekik. A boros termosz dupla fala alkalmas volt arra is, hogy abban levelet csempésszenek be, ez azonban hamarosan megszűnt, miután a turpisság kiderült. Az ügyészi szak alatt a bíróság dolgozója, Mader Mária személyes szimpátiából tájékoztatta - nem hivatalosan - az asszonyókat férjük helyzetéről. A foglyok néhány hét után a megyei börtönbe kerültek előzetesbe, ahol a börtönszabályzatnak megfelelően voltak látogathatók. A pénzügyőrök elleni támadásban részt vettek vádirata készült el előbb, április 16-án, majd a szobordöntőké júniusban. Az előbbi ügyben 11, a másikban 43 volt a vádlottak száma. A tárgyalásra mindkét esetben Székesfehérváron, a megyei bíróságon került sor, ám - megfelelő hangulati előkészítést követően - a szobordöntők (illetve a Lencsés Imrét bántalmazók) perében az ítélet kihirdetését már a móri kultúrház nagytermében tartották meg. (Ez utóbbi „rendezvényre", amely nem nélkülözte a színpadias kellékeket sem, maga az ítéletet kihirdető Kajdi is invitálta a párttagságot.) Természetesen a Fejér Megyei Hírlap is részt vett a kampányban, s 1957. július 4-i számában a hangzatos „Negyvenöt oldalas vádirat a móri ellenforradalmárok rémtetteiről" címen hozta a dolgozók tudomására a hírt. (Megjegyezzük, hogy a dokumentum valóban ilyen hosszú, azonban annak jelentős része a negyvenhárom vádlott adatainak felsorolásából, s nem a tényállás ismertetéséből áll. A tulajdonképpeni vádirat mindössze nyolc és fél gépelt oldal volt, az indoklási része 263 egyetlen oldalt tett ki. Ugyanakkor a bevezető rész, amely általános politikai elemzést kívánt nyújtani, ötoldalasra sikeredett! Mint a „preambulum" megállapítja, az ügyben bíróság elé állított személyek jobbára bűnözők, fasiszták, volksbundisták voltak. Valójában a 43 főből mindössze nyolcnak gyűlt meg a baja korábban valamely okból a törvénynyel. Ezeknek egy része ráadásul olyan bűncselekmény volt, amelyet akkoriban már nem büntettek volna. A vádirat hatalmas terjedelmének hangsúlyozása tehát minden kétséget kizáróan hatásvadászat volt.) Az elsőrendű vádlott Geszler Antal („Slungos") volt. Hogy miért éppen ő, azt talán csak Geszler Antalné sejtése indokolja, amely szerint a nemzetőri szolgálatot vállalt férje a puskáját nem adta le időben. A fegyvert - mint említettük - az asszony vitte be kerékpáron a rendőrségre egy zsákdarabba csavarva. Amellett Geszlerné szerint nem zárható ki, hogy az egyik telepes - akkoriban lett rendőr -, aki haragosuk volt a Petőfi utcában, feljelentette a férfit. A vádlottakat a tárgyalás napján hozták ki rabomobilokon a kultúrházhoz, s a láncon, összebilincselve bevezetett férfiak látványa már önmagában is sokkolóan 263 Az adott időszakban nemcsak az ítélet, hanem a vádirat is tartalmazott indoklási részt.
