Polgár Péter Antal: „S falvak csöndjén dühök remegnek” - Fejér megyei történeti évkönyv 27. (Mór - Székesfehérvár, 2006)
Vae victis! Az intézményesített megtorlás
testületben: tagja maradt Klujber mellett Szabó Miklós, Tóth István, Kecskés János, és bevonták az akkor éppen úttörő- (és KISZ-) vezető Páldi Lászlót, valamint a hosszú huzavona után végre kinevezett Szekeres László munkásőrparancsnokot is. Július l-jén megváltozik az irányító testület elnevezése is, amely (ideiglenes) intézőbizottságból végrehajtó bizottság lesz. (Ekkor Klujber bekerült a párt központi bizottságába, és a politikai bizottság póttagja is lett!) A kincsesbányai munkástanács elnöke, Löffler István és két pertársa ellen 1957 nyarán folytatták le a büntetőeljárást. 260 Ezzel egyidejűleg eltávolították a bánya főmérnökét, Pohl Károlyt is, akit a perbe annak ellenére nem vontak be, hogy előzetes letartóztatásban is volt, majd hosszabb időre internálták, végül kitiltották Kincsesbányáról. Halimbán helyezkedett el. Az egyébként jól képzett bányaszakembert olyan ajánlásokkal látták el a járási pártbizottságon, amelyek következtében a továbbiakban nem kerülhetett az ország egyetlen munkahelyén sem vezető beosztásba. Löffler és Pohl ellen a helyi pártszervezet már januárban megkezdte a rágalomhadjáratot. (Ennek volt része az országos pártlap már említett, „Kincsesi esték" című, nem kis bonyodalmat keltő cikke is.) Soós József vállalati párttitkár, aki a járási pártbizottság gépkocsivezetője majd instruktora volt korábban, a január 29-i taggyűlésen kitért az októberi eseményekre. 261 Rövid bevezetője után a hozzászólások némelyike elsősorban Löffler Istvánnal és Pohl Károllyal foglalkozott, őket téve kizárólagos felelőssé a forradalmi és a későbbi időszak eseményeiért. „Iszkán az a baj jelenleg - állapította meg egyikük -, hogy nem vitték el azokat, akik a sztrájkot szervezték, mert amióta Balinkán ezeket elvitték, azóta ott rend van." Természetesen szóba került a kommunisták - szerintük - kis híján bekövetkezett mártíriuma is. Mint az egyik hozzászóló megjegyezte: „ha a szovjet csapatok csak egy huszonnégy órával később avatkoznak be, akkor Kincsesbányán a kommunistákat lemészárolták volna". Még januárban is úgy értékelték helyzetüket a kincsesi pártagok, hogy üldöztetésnek vannak kitéve, mert a bányaigazgató, Paládi Ferenc állítólag azt a kijelentést tette, hogy „ha taggyűlést akarunk tartani, menjünk az erdőbe". Noha jó néhány, korábban vezető beosztást betöltő, majd a kommunisták megítélése szerint kompromittálódó ember neve szóba került, végül is velük szemben nem folyt jogi felelősségre vonás. Annál is érthetőbb ez, mert a tavaszi párttag-átigazolások után mindegyikük visszakerült a pártba, s ezután kisebb-nagyobb - a személyeskedésektől sem mentes - viták során tisztázták magukat. A továbbiakban megelégedtek a tavasz, nyár folyamán lezajló vizsgálódásokat követő leváltásokkal, elbocsátásokkal a járási pártbizottság kiküldötteinek, vizsgálóinak az instrukciói szerint. Elfogadták Gódor Lajos véleményét, aki úgy látta: „[az októberi események alatt] sokan voltak, akik akkor meginogtak és most látják, hogy ami történt, az ellenforradalom volt. A Nyugat azt mondja, ez szabadságharc volt, de ez csak a politikai foglyok számára volt szabadságharc. Jelenleg a párt feladata, hogy az itt lévő ellenforradalmi elemeket számolja fel." 260 ÁBSZTL 3. 1. 9. V - 145811. Löffler István vizsgálati dossziéja. 261 FML Az MSZMP Móri JB iratai. 1957. A kincsesbányai pártalapszervezet jegyzó'könyve. 1957. január 29.
