Polgár Péter Antal: „S falvak csöndjén dühök remegnek” - Fejér megyei történeti évkönyv 27. (Mór - Székesfehérvár, 2006)

Vae victis! Az intézményesített megtorlás

Löfflert és Borovszky Lajost már 1957 februárjában lefogták, majd előzetesben tartották a tárgyalásig. Zoltai Lajos is letartóztatásban volt egy ideig, de a bírói úton való felelősségre vonást megúszta, ugyanúgy, mint Takács József és Vachler Sándor is. Ókét azonban elbocsátották a bányától. Kovács Sándor őrizetbe vételére csak májusban került sor. A székesfehérvári megyei bíróság dr. Tóth István vezette tanácsa 1957. június 28-án hozta meg ítéletét, amely szerint mindhármukat bűnösnek találták. Löfflert a népi demokratikus államrend elleni folytatólagosan elkövetett izgatás bűntettében marasztalták el, és ezért két év börtönre ítélték. Kovács Sándor a verdikt szerint népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés vezetése, Borovszky Lajos pedig a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalomban való tevékeny részvétel bűntette miatt kapott négy-négy évi börtönbüntetést. Emellett mindhármukat 1000,- illetve 500 - 500,- Ft-os vagyonelkobzásra is ítélték, s egyes jogaiktól három-öt évre eltiltották. A vádlottak általában nem, illetve Borovszky részben érezte bűnösnek magát. A vád állításaival ellentétben nem igazolódott be, hogy a munkástanács illetve személy szerint Löffler a sztrájkra buzdított, vagy azt szervezte volna. Ellenkezőleg, mint azt a Kádár-hierarchiába betagolódott ún. végleges munkástanács elnöke, Csizmadia Lajos is megerősítette, a Löffler vezette munkástanács (Csizmadia ennek is tagja volt egyébként) a sztrájk ellen foglalt állást, és több intézkedést is tett a termelés mielőbbi beindítására. Löffler tagadásával szemben ugyanakkor tényként értékelték állítólagos izgató kijelentéseit, amelyeket a szakszervezettel illetve a párttal kapcsolatban tett. Kovács Sándort a szovjetekkel szembeni fegyveres ellenállás megszervezésével vádolták többek között, ám egyetlen tanú sem igazolta ennek tényszerűségét. Nem igazolódott be az a vád által hangoztatott állítás sem, hogy felfegyverkezésének, illetve tevékenységének a kincsesi kommunisták összeszedése lett volna a célja. Kovács elismerte ugyanakkor, hogy az általa a megyeszékhelyről kivezetett, a szovjet támadás elől menekített fiatalokat felfegyverezte a Szárazréten. Borovszky Lajos a forradalom idején több ízben randalírozott az üzemben illetve a településen, ezt tagadásával szemben több tanú is igazolta. Egy alkalommal lövöldözött is. Azt is igazoltnak látta a bíróság, hogy egy közel húsz főből álló csoporttal Budapestre akart utazni, hogy a szovjetekkel szemben folyó harcban részt vegyen. A bíróság a társadalomra veszélyesnek tartotta mindhármuk cselekedeteit, amelyek közvetlenül is veszélyeztették a népi hatalmat. Kovács esetében súlyosító körülménynek értékelte büntetett előéletét (amint arra emlékszünk, a forradalom szabadította őt ki egyéves, izgatásért kapott börtönbüntetéséből). Ugyanígy értékelte Borovszky esetét is. Löffler cselekvőségének veszélyességét abban látta a bíróság, hogy az folytatólagos jellegű volt. Érdekes módon ugyanakkor, amikor a bíróság Kovács és Borovszky büntetett előéletét is felhozta, és mint súlyosító körülményt értékelte, nem tett említést arról, hogy 1948-ban az akkor még szociáldemokrata Löffler István internálást szenvedett, mert nem értett egyet pártjának a hatalomból való kiszorításával.