Polgár Péter Antal: „S falvak csöndjén dühök remegnek” - Fejér megyei történeti évkönyv 27. (Mór - Székesfehérvár, 2006)

Vae victis! Az intézményesített megtorlás

ezeket mi rögzítettük és nem megy feledésbe [sic!], de olyan kirívó eset nem történt, hogy a gazdaságból egyet is elbocsátottunk volna."

257 Mező Béla ismét szóba hozta a „halállistát", amelynek a létét a kommunisták közül senki nem vonta kétségbe, annál is kevésbé, mert a rendőrkapitány állítása szerint az a birtokában van! Aztán fontoskodva hozzátette, hogy a dokumentumot minden kétséget kizáróan Vincze Kálmán készítette Sárvári Jánossal (!), ugyanis „a fegyverbevonási határozatok [amelyek a forradalom idején készültek] névaláírása és a halállista kézírása azonos". A kivégzendők listája egyébként - mint Mező állította - Sárvárinál volt a legutóbbi időkig! Hozzátette: Sárvári elvtárs alapszervi párttitkári feladatkörét is vitatja, mivel „az ellenséggel az ellenforradalom alatt közös akciókban vett részt".

258 (Mező Sárvári János iránt érzett ellenszenve, amint azt jeleztük, nyilvánvalóan az október 30-i járási nemzeti bizottsági választással, illetve Sárvári győri útjával datálódott.) Szerinte e ténykedéseivel Sárvári megszegte a rendőresküt. A rendőrkapitány állításai ellenére beosztottja ellen semmiféle vizsgálat nem kezdődött, mondhatni, semmilyen érdeklődést nem váltott ki az elnökség tagjaiból az egyébként szenzációnak is beillő közlése. Érthető: mindenki tudta, hogy a valósághoz mindennek semmi köze sem volt. A rengeteg tennivaló közben általános meglepetést keltett a párttagság körében, hogy a MÚK lecsengését követően a munkásőröktől - felsőbb pártutasításra össze kellett volna szedni a fegyvereket. S éppen akkor, amikor a falusi pártszervezetek tagjai vérszemet kaptak, s egyre többször és hangosabban követelték: őket is fegyverezzék fel, hogy megvédhessék magukat a „huligánokkal" szemben. Szekeres ezzel kapcsolatban felvetette, hogy a bányáknál a fegyverek biztonságosan tárolhatók, ott hagyhatnák őket; vagy inkább - kérdezi - behozzák-e a pártbizottságra? Klujber azt felelte: „Nem javaslom, hogy minden fegyvert bevonjunk. Maradjon kint néhány megbízható elvtársnál géppisztoly." Mező Béla is helyesebbnek látná, ha a bányáknál kint maradna a fegyver, mert nincs biztosítva a védelem, „ha itt van bent raktáron a fegyver. Meg kellene értetni a megyei szervekkel, hogy akiknél nincs pisztoly, annak [!] hagyják kint a szálfegyvert önvédelmi fegyvernek. [...] Ha munkásőrségünk van, akkor az legyen fegyveres, és ne fegyvertelen." (Mező nem sejtette, hogy a munkásőrség iránti akkori lojalitása miatt hamarosan mennyi gondja, problémája lesz.) Klujber úgy gondolta, hogy a fegyverek maradjanak kint, és a kérdésben „az intézőbizottság vállalhatja a felelősséget". Ezen felbuzdulva úgy határoznak, hogy „Klujber elvtárs azonnal [...] kérje a parancs felfüggesztését, intézkedjen, ha kell, menjen fel Pestre".

259 A járási pártelnökség - mint említettük - még a télen hétről kilenc-, majd tizenegy fősre bővült a tavaszi időszakban, ezt azonban a megye utasítására ismét kilencre kellett csökkenteni május elején. Kihagyták a „külsős" Ulrichot és Körmendit. A nyolctagú apparátus ugyanakkor változatlanul erős volt a „választott" 257 FML Az MSZMP Móri JB iratai. 1957. Szólce Sándor igazgató beszámolója, 1957. VII. 3. 258 Uo. Jkv. 1957. április 8. 259 Uo.