Polgár Péter Antal: „S falvak csöndjén dühök remegnek” - Fejér megyei történeti évkönyv 27. (Mór - Székesfehérvár, 2006)

Vae victis! Az intézményesített megtorlás

Elbocsátva! - gyakori munkakönyvi bejegyzés 1957-ből forradalom szülöttei voltak, [...] ellenséges elemek hozták létre. Hosszú időn keresztül az ellenforradalom egyik fő bázisa volt."[sic!] Csakhogy éppen a remélt gyors tisztogatás következtében tétlenségre kárhoztatásuk egyenesen káros folytatódik a levél. Növelni kell a párt befolyását. „Nem szabad megengedni, hogy bárki részéről munkástanács-ellenes tevékenység folyjék." A határozat értelmében meg kell javítani a munkástanácsok tevékenységét, érvényesíteni kell a pártellenőrzést. Mindez természetesen azt jelentette, hogy a munkástanácsok termelésirányító feladata gyakorlatilag megszűnt, annak ellenőrzésében pedig legfeljebb látszatszerepe volt, épp úgy, mint a szakszervezeteknek az érdekképviseletben. A hosszú távú elképzelés szerint a munkástanács ugyanis betagolódik a párt által irányított szakszervezetbe. A megyei párt IB már március 4-én határozatot hozott, hogy (ismét) átvegye a szakszervezetek ellenőrzését, irányítását. Hogy ezt megtehesse, kilenc tagból álló szakszervezeti bizottságot hozott létre, benne olyan kipróbált kommunistákkal, mint Skolnyik József, Hankó János, Nemes Jenő. Klujber javaslata az volt, hogy szépen, folyamatosan hajtsák végre a feladatot, nehogy erejüket elaprózzák azzal, hogy mindenütt egyszerre akarnak rendet tenni. Némi vita után döntöttek úgy, hogy a négy bánya megtisztítása mellett a pedagógusokkal kezdik a sort. Mező javasolta, hogy a fegyveres testületeket is nézzék meg alaposabban (rendőrség, kiegészítő parancsnokság). Mindegyik bányához kijelöltek egy-két felelőst; így Pusztavámon Schlichthuber János, Kincsesbányán Szabó Miklós, Gánton Kecskés János, Balinkán Dunai Sándor és Horváth József, a „pedagógusvonalon" Tóth István és Mező Béla végezte az átvilágítást. Szekeres László a fegyveres testületeket kapta feladatul (ide sorolták természetesen a pénzügyőrséget is), s a kiegészítő-parancsnokság kartotékrendszere alapján átvizsgálták az összes tartalékos tisztet, tiszthelyettest is. Hogy a vállalati tisztogatásokat emberi módon, családok tönkretétele nélkül is meg lehetett oldani, azt bizonyítja a móri állami gazdaság esete. „Az ellenforradalom alatt a gazdaságunkban is voltak egyes munkatársak részéről hőzöngések,