Polgár Péter Antal: „S falvak csöndjén dühök remegnek” - Fejér megyei történeti évkönyv 27. (Mór - Székesfehérvár, 2006)

Vae victis! Az intézményesített megtorlás

re ítélték, azonban annak végrehajtását három évre felfüggesztették. Egyúttal elrendelték az elítélt szabadlábra helyezését is. Baranyai Sámuel ügyész a Legfelsőbb Bíróságtól az ítélet megsemmisítését kérte annak rendkívül enyhe volta miatt, és új eljárás megtartását indítványozta. Indokait elfogadták, s azt 1957. december 18-án el is rendelték. A tárgyalásra 1958. március 7-én került sor, s Fendt Gyula ezúttal háromhavi börtönbüntetést kapott, ez viszont megegyezett az előzetesben eltöltött idővel. Az ügyész ismét fellebbezett, most súlyosbításért. Az új tárgyalást 1958. július 5-én tartották meg. Az ítélet újfent háromhavi börtön lett, s csak izgatásért szabták ki. A verdikt még aznap jogerőre emelkedett. Fendt Gyula szabadon távozhatott a törvényházból. A megkezdődő, majd egyre nagyobb iramban zajló bírósági eljárásokkal párhuzamosan mindenütt megindultak a felülvizsgálatok. Ezek mielőbbi lefolytatását sürgették a munkahelyi pártszervezetek is. 1957. április l-jén például a balinkabányai pártvezetőség határozatban követelte, hogy váltsák le Kósa Jánost, Dreska Józsefet és Simek Istvánt, „mint ellenforradalmi propagandistákat". Kérték azt is, hogy mivel a szervezet tagsága és „a dolgozók" ittlétükkel nem értenek egyet, helyezzék el az üzemtől Lénárt Istvánt, Farkas Józsefet, Majoranni Bélát, Fodor Imrét, Papp Lajost. (Amikor ezek az emberek az ősz folyamán átmeneti időre kikerültek a hatósági őrizetből, visszamentek a bányába, hogy munkára jelentkezzenek. Ezt a balinkai kommunisták ugyancsak mély felháborodással vették tudomásul, s tiltakoztak a bányaigazgatónál.) A pártelnökség - Mező Béla szavaival élve - a „tavaszi nagytakarítás" közben nem feledkezett meg sem a munkástanácsokról, sem a pedagógusokról, s gondja volt az internáltakra is. Az április 8-án, 15-én, 23-án, majd a május 8-án megtartott kibővített üléseken egyaránt ezen ügyekről tanácskoztak. A pártszervek azt kapták feladatul, hogy az összes terület, ágazat politikai megbízhatóságát vizsgálják meg, s tegyenek „javaslatot" arra, hogy kiket bocsássanak el munkahelyükről. A sorban az elsők az üzemek munkástanácsai lettek, s őket a gazdasági vezetők követték. Háromtagú brigádot jelöltek ki a munkástanácsok átvilágítására, ennek Dunai Sándor, Hering István és Horváth József lettek a tagjai. Mint azt Klujber László a tájékoztatójában elmondta: „nem dolgozhat vezető funkcióban [az], akit nem a munkás-paraszt hatalom állított oda". Ezek eltávolításával „zárul az ellenforradalom teljes leverése". Az e tárgyban megkérdezett Szőke Sándor, az állami gazdaság igazgatója elmondta, hogy „munkástanácsunkban megfelelő emberek vannak, de kommunista nincs egy sem". A munkástanácsok megtisztítása a megyei intéző bizottság március 18-án hozott határozata értelmében kezdődött meg. Mint az erről kiadott, a járási elnökségeknek megküldött körlevél írja, „jelenleg igen komoly probléma, hogy a párttagok, de különösen a kommunista igazgatók többsége munkástanács-ellenes". Tény, hogy az „egyszerű párttagok", azok, akik nem tagjai az apparátusnak, végrehajtó (intéző) bizottságoknak, nem tudhatták - információ híján -, hogy a munkástanácsokkal szembeni türelem csak látszólagos, az része a munkástanácsok megsemmisítésére kidolgozott taktikának. „A munkástanácsok valóban az ellen-