Polgár Péter Antal: „S falvak csöndjén dühök remegnek” - Fejér megyei történeti évkönyv 27. (Mór - Székesfehérvár, 2006)

Vae victis! Az intézményesített megtorlás

nyitható nem volt. Ezért az ügyben a rendőrkapitányság megszüntető határozatot hozott. A házkutatás során lefoglalt dolgokat, mivel azok eredetét a terhelt kihallgatása során igazolni tudta, a lőszer és robbanóanyag kivételével kiadni rendeltem terheltnek." A hasonló szövegű, a rendőrkapitánysághoz küldött átiratában ez utóbbi tárgyakkal kapcsolatban azt is megadja, hogy azok „elhagyott, talált tárgyként kell kezelendők, mert ezekkel kapcsolatban nem állapította meg a rendőrségi nyomozás a bűncselekmény elkövetését". Ezek után igencsak meglepő, hogy a megyei ügyészség május 18-án mégis megvádolta Fendtet az izgatás mellett lőszer és robbanóanyag rejtegetésével is! A vádirati tényállás szerint a volt cséplőgép-tulajdonos Fendt Gyula az ellenforradalom napjaiban izgató kijelentéseket tett, s „nemcsak az adófizetés területén volt hanyag, hanem a bányában is. Hanyagsága sokszor [...] olyan színt öltött, mintha szabotálná a termelést." Tény, hogy Fendt haragudott a rá 1952-ben indokolatlanul kirótt, rendkívül magas adó miatt Ringhoffer Endre adóügyi megbízottra, s ezt az utcán - többek füle hallatára - szóvá tette, amikor 1956. október 27-én találkoztak a pékség előtt. Ringhoffer ugyan valószínűleg nem volt felelős a tetemes, mintegy 8000,- Ft-nyi adó kivetéséért, hiszen azt más vitte a tanácsi adminisztrációban, de a végrehajtás valóban az ő reszortja volt. Fendt állítólag visszakövetelte a tőle kényszerrel elvett cséplőgépet és egyéb mezőgazdasági eszközöket is, amelyeket az adótartozás fejében foglaltak le. (A cséplőgépet a móri gépállomás kapta meg ellenszolgáltatás nélkül.) Szó szót követett, s meglehetősen felpaprikázódott a hangulat. Ringhoffer, akit Fendt sztálinistának, Rákosi szekértolójának nevezett, jobbnak látta, ha távozik, s el is ment onnan. A meglehetős felületességgel összeállított vádirat alapján a bíróság 1957. május 25-én végzést adott ki az ügyben, ennek alapján Fendt - noha lejárt az előzetese - továbbra is a megyei börtön lakója maradt. Hiába kérte szabadlábra helyezését, a Legfelsőbb Bíróság ezt június 15-én elutasította a bűnismétlés lehetőségére és a bűncselekmény súlyosságára hivatkozva. Az első tárgyalásra július 12én került sor a megyei törvényszéken, csakhogy ezúttal bizonyításkiegészítést rendelt el a bíróság, s az új határnapot 22-ében határozta meg. Az újabb tárgyaláson nemcsak az izgatás vádpontjához beidézett tanúkat hallgatták meg, hanem az igazságügyi szakértőt is a lőszer és a robbanóanyag dolgában. A tűzszerész véleménye szerint a tárgyi bizonyítékként bemutatott hadianyagok között van „emberi élet kioltására alkalmas lőszer, [ezek azonban] az ellenforradalmi időkben nem voltak használatban". (Amint az ügyész feljegyzésében megjegyezte, „a patakpartra a terhelt tette a rőzsét, s az alatt találták".) A szakértő azt is elmondta, hogy a három „kézigránát is régi, jelenleg nem használatos, ezek legalább 8-10 évig elásva lehettek". A szakvélemény alapján a bíróság e vádpontban nem találta bűnösnek Fendt Gyulát. Az e napon meghozott ítélet nem maradt fenn az iratokban, így arra csak az ügyész - akkori jogi szakkifejezéssel - fellebbezési óvásából, illetve a Legfelsőbb Bíróság erre adott végzéséből lehet következtetni. Eszerint hathavi börtön-