Polgár Péter Antal: „S falvak csöndjén dühök remegnek” - Fejér megyei történeti évkönyv 27. (Mór - Székesfehérvár, 2006)

Vae victis! Az intézményesített megtorlás

A móri gimnázium épülete, 1957 ciókról" sem tesznek említést a dokumentumok. (Emiatt sajnálkoztak is a pufajkások, munkásó'rök. Mint Szekeres László munkásőrparancsnok beszámolójában elmondta, „olyan is akadt az egységnél, aki azt mondta: nem is bánnám, ha lenne valami, legalább most megmutathatnánk".

239

) A preventív őrizetbe vettek zömét néhány nap után elengedték, néhányat közülük azonban Székesfehérvárra vittek. Azok is kénytelenek voltak maradni, akiknek a bíróság elé állítását tervbe vette a nyomozó hatóság. Kapuvári Károly leváltott gimnáziumi igazgatót is elengedték, sőt - népiesen szólva: nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal - meghívták a szovjet emlékmű április 4-i koszorúzására! Csak április végén zárták ki a megyei tanács művelődésügyi bizottságából, azután, hogy Klujber és Kecskés számon kérte a megyét (!) a járási pártbizottság nevében: mi az oka annak, hogy Kapuvári a megbeszéltek ellenére még mindig taníthat? (Az igazgatói funkciót már rég Petró József (!) gyakorolta - egyelőre ideiglenesen, noha az eredeti elgondolás szerint Szudey Géza igazgatóhelyettes vette volna át a megbízatást.) Már a tél végén, február-márciusban mind gyakrabban került szóba, hogy a pufajkásokat mégis leszerelik. Ez sokakat közülük aggodalommal töltött el. A körülbelül hatvanfőnyi móri karhatalmi alakulat létszáma, személyi összetétele a fennállása alatt többször is változott. Többen már korábban leszereltek, 239 FML Az MSZMP iratai. MB 1957. 19: f. 1-2. ő. e.