Polgár Péter Antal: „S falvak csöndjén dühök remegnek” - Fejér megyei történeti évkönyv 27. (Mór - Székesfehérvár, 2006)

Vae victis! Az intézményesített megtorlás

rendezőt felelősségre vonó Mező jelentette, a szervezők „arra hivatkoztak, hogy mikor a tömeg megvette a jegyeket, és a bevétel megvan, akkor a karhatalom szétverte volna a tömeget, és így csoportosulás sem lett volna."

237 A rendőrségen a fent már bemutatott módon folyt a lefogottak bántalmazása. A kihallgatások, amelyek az esetek többségében veréssel fejeződtek be, a kapitányságon zajlottak, ahova géppisztolyos pufajkások kísérték fel az őrizeteseket gyalogosan. Elinduláskor minden esetben figyelmeztették őket arra, hogy szökési kísérlet esetén lőni fognak rájuk. A foglyok a rettenetes zsúfoltságtól egyébként is sokat szenvedtek a levegőtlen, egykor szenespincének, mosókonyhának épített alagsori fogdahelyiségekben, amelyek ilyen célra semmilyen vonatkozásban sem feleltek meg. Mint említettük, a tisztálkodásra jóformán nem volt mód, az egyszemélyes illemhely az udvaron volt, noha a Farádi házként emlegetett egykor tisztes polgárház folyóvizes, fürdőszobával ellátott, minden igényt kielégítő épület volt. (A ház tulajdonosát, Farádi Józsefet és feleségét 1948-ban vették fel a kuláklistára, miután az épületre szemet vetett az AVH. Farádiékat a Kossuth utcába, egy szoba-konyhás, komfort nélküli lakásba költöztették. A törvénytelenül elvett házban 1953-ig az önálló Államvédelmi Hatóság helyi alegysége működött, amely ezután a kapitányságon kapott helyet. Az épületbe a tisztiőrs költözött. Tulajdonosai csak 1960-ban kapták vissza kérvények hosszú sora után.) A foglyok étkeztetése nem kis feladatot jelentett a rendőrségnek, hiszen az őrizetesek száma megtöbbszöröződött. A „láncos" kastélyban illetve gazdasági udvarán berendezett gépállomás konyhájáról hordták az ételt. Ez a gyógyszertár melletti keskeny utcáról volt megközelíthető. Az ételt az arra kijelölt őrizetesek szállították géppisztolyos rendőri, vagy pufajkás kísérettel a Deák Ferenc utcai őrsre társaiknak. (A volt letartóztatottak jó emlékezetükben őrzik a szakácsnőt, a felvidéki származású Karácsonyiné Erzsi nénit.) A fogolykísérő legtöbbször Satek Ferenc őrvezető, Tardi Sándor tizedes, Vereczki Gusztáv, Huszár József karhatalmista volt. Amikor véget ért a március 15-e okán elrendelt összetartás, a megyei rendőrfőkapitány, dr. Sebestyén László ezredes március 18-án ünnepi állománygyűlésen értékelte az elmúlt időszakot, s megállapította: az állomány fáradságot nem kímélve hajtotta végre feladatát, ennek következtében „nagyobb bűncselekmény, rendzavarás nem történt". Majd ismertette azoknak a névsorát, akiknek az elmúlt időszakban végzett munkájával különösen elégedett volt, s akiket ezért jutalomban vagy dicséretben részesít. A móriak közül főkapitányi dicséretet kapott Kass Dániel hadnagy, Skanda Károly őrmester, Mező Béla főhadnagy, 400,- Ft pénzjutalomban részesült Réti Zoltán főhadnagy, Puspán Kálmán százados, 300,- Ft-ot kapott Gajdics József szakaszvezető.

238 A MÚK kapcsán tett intézkedések jelentős része tehát sok hűhónak bizonyult semmiért. Fegyverhasználatra nem került sor sehol, röpcédulázásról, „provoká237 Uo. 238 FML A BM FM RFK iratai. 1957.