Polgár Péter Antal: „S falvak csöndjén dühök remegnek” - Fejér megyei történeti évkönyv 27. (Mór - Székesfehérvár, 2006)
Vae victis! Az intézményesített megtorlás
lítsák el, mert „a nehéz idők alatt elhagyta a tanács épületét". Mint Klujber elmondta, nem az volt a hiba, hogy a nemzeti bizottság megalakulása után Szabó elment Mórról, s az sem, hogy november 4-e után, visszatérését követően azonnal megköszönte annak munkáját, hiszen arra utasítást kapott. Az volt a gond, hogy amikor Mezőt leváltották az igazgatói beosztásából, Szabó „gyáván viselkedett", nem állt ki Mező mellett „mint kommunista mellett" - mondta Klujber. Ismét szóba kerül a „halállista" is. A gépállomás igazgatója, Dobos Sándor szerint „Bod [Ádám volt oktatási osztályvezető] különben javasolta az ellenforradalmároknak, hogy engem is vegyenek fel a halállistára". 218 (Ráadásul Szabó Lajos Boddal barátságban volt szerinte.) Ez a bizonyos lista, amely az elbocsátandó járási tanácsi dolgozók nevét tartalmazta, amint arra emlékszünk, a nemzeti bizottságban készült. Összeállításában elsősorban a kommunista Huszár Pál, Bod Ádám, Vaszkó György vett részt. Hármójuk közül kettő karhatalmista lett. Ezen az értekezleten meghallgatták Szabó Lajost is „pártszerűtlen" magatartásáról. A személyeskedésekig részletekbe vesző gyanúsítgatást Szabó higgadtan tűrte, megvédte igazát, s vállalta azt is, hogy valóban nem állt ki Mező mellett. Miért is tette volna, amikor maga sem értett egyet annak vezetési módszerével, mondta. A megbeszélés célja egyértelműen az volt, hogy Szabót eltávolítsák a járásból. Azt megállapították róla, hogy nem ellenség, de hozzátették: más járásban sem javasolják vezetői funkcióba. Ugyanezt aztán a két nap múlva Mórra látogató Cseterki Lajos megyei első titkárnak is elmondták, aki azonban - úgy tűnik nem volt ilyen borúlátó Szabóval kapcsolatban, s nem akceptálta a pártelnökség érveit. Olyannyira nem, hogy Szabó Lajos még hosszú évekig a Móri járás tanácselnöke volt. A pufajkások Klujber által felkarolt manővere tehát nem vezetett a remélt eredményhez. Hogy Szabó Lajos miért volt ennyire az útjában a pufajkásoknak, azt csak sejteni lehet, a háttérben nagy valószínűséggel Mező Béla húzódott meg. Klujber- nem tehetett mást, a karhatalmisták erős pártszervezete mellé állt ebben a kérdésben is, hiszen egyelőre még szüksége volt a „rendteremtőkre". Nem zárható ki az sem, hogy ily módon is kifejezésre kívánta juttatni: semmiképpen sem vállalja fel Estélyi Gyula örökségét - márpedig Szabó Lajos Estélyi Gyula barátja volt, s az elmúlt időszaknak az „ellenforradalomhoz" vezető hibáiért őt is felelőssé tették. (Mező Béla még azt a képtelenséget is állította, hogy az „ellenforradalom" előtt (!) a kommunista pedagógusoknak - itt önmagára célzott - illegalitásba kellett menniük, s ezért szerinte Szabó Lajos is felelős.) Az ellenségkeresés hisztérikus hangulatában maga Klujber László sem érezhette magát biztonságban. Az elnökség február 27-i rendkívüli ülésén azt kérdezte Cseterkitől, hogy vajon a pártalkalmazottakat megilleti-e a mentelmi jog? „Tudniillik az a helyzet, hogy énutánam - mondja az első titkár - Pusztavámon egy rendőr törzsőrmester [Moór Mihály] állandóan érdeklődik, van-e ennek [ehhez] joga, vagy ki mondta ezt neki?" (Moór nyilván jól emlékezett 1956. október 218 A két nap múlva Mórra látogató Cseterki Lajos megyei első titkárnak aztán ő is csak listáról és nem halállistáról beszél. (Lásd még ugyanerről az 1956. október 31-én történteket!)
