Polgár Péter Antal: „S falvak csöndjén dühök remegnek” - Fejér megyei történeti évkönyv 27. (Mór - Székesfehérvár, 2006)

Vae victis! Az intézményesített megtorlás

VAE VICTIS! AZ INTÉZMÉNYESÍTETT MEGTORLÁS „Láttam, hogyan tagadtatják meg egy néppel az eszményeit, láttam az, alkalmazkodás kezdeti, óvatos taglejtéseit, megértettem, hogy a remény a gonosz instrumentuma, s hogy [...] az etikum, az önfenntartás hajlékony szolgálóleánya csupán. " (KERTÉSZ IMRE) A Fejér Megyei Hírlap szerkesztőinek „eligazításával" egyidejűleg a főügyészséget és a bíróságot is ellátták útmutatással a megyei pártbizottságon. (Az senkit nem zavart, hogy ezeknél a testületeknél ugyanúgy megalakultak a forradalmi bizottságok a forradalom alatt, mint az országban mindenütt, s hogy most nincs sem jogi, sem erkölcsi alapjuk az ügyészségi és bírósági „dolgozóknak" arra, hogy ugyanezen testületekben való közszereplésük miatt másokat elmarasztaljanak.) A büntető bíráskodás megkezdését lényegében felsőbb utasításra halogattuk, mondta beszámolójában dr. Gál László, a megyei bíróság elnöke, amikor a bíróságok vontatottan haladó ítélkezési gyakorlata miatt kérdőre vonták a megyei párt intéző bizottságán. A polgári peres eljárások már december hónapban megkezdődtek, ám a politikai perekben az ítélkezés éppen azért nem indult meg, mert a kormányzat az „ellenforradalom" idején elkövetett politikai bűncselekményekre amnesztiát helyezett kilátásba. (Nem véletlen, hogy a megyei újságban decemberben még arról számoltak be a jogalkalmazók, hogy az ügyészségek és a bíróságok nem foglalkoznak politikai, csak köztörvényes ügyekkel.) Az első vádiratok is csak december végén, január elején kerültek a bírósághoz, így a megyei bíróság első - politikai ügyekben hozott - ítéletei sem születhettek meg március előtt. A járásbíróságok „valódi" ellenforradalmi ügyekben nem ítélkeztek, ezeken a fórumokon csak a tiltott határátlépési kísérleteket, a termelőszövetkezetek elleni izgatást és a fegyverrejtegetési eseteket tárgyalták. (Lásd a már említett, a párt számára legalábbis fiaskót jelentő Sulák-Dreska-ügyet. E tekintetben a később bemutatandó Geszler Antal és társai-ügy - egyéb okok folytán - szabályt erősítő kivétel lesz.) A bíróságok kiváró magatartása teljesen természetes volt akkor, amikor a hatalom maga is bizonytalankodott, még nem tudta, milyen módon és mértékben vonja felelősségre azokat, akiknek egyébként személyesen Kádár ígért mentességet