Polgár Péter Antal: „S falvak csöndjén dühök remegnek” - Fejér megyei történeti évkönyv 27. (Mór - Székesfehérvár, 2006)

A forradalom leverése. Visszarendeződés

cédulájukon megfogalmazták - a Kádár-kormány az országot tragikus állapotából nem tudja kivezetni, s a munkásság memorandumáról tudni se akar. „Ezzel megmutatta, hogy semmibe veszi az egész magyar munkásságot és választott képviselőit. Közben letartóztatják és elhurcolják a munkástanácsok elnökeit." (Rácz Sándort és Bali Sándort, a központi munkástanács vezetőit például, akik Kádárhoz érkeztek tárgyalásra, a Parlamentben tartóztatták le!) Ugyanakkor a határozat javasolta: „A bányák fenntartására szükséges energiaforrások és a városok vízszolgáltatása működjék. A mentők, tűzoltók, kórházak és orvosok végezzék munkájukat." Egyúttal kérte a felhívás a világ valamennyi szakszervezetének szolidaritását is: „támogassák a magyar dolgozókat a félelem nélküli életért és személyes szabadságért vívott harcukban".

181 A Kádár-kormány, miután nem tudott mit kezdeni a munkástanácsokkal, december 9-én egyszerűen törvényen kívül helyezte őket, de megszüntetésükre csak egy év múlva, 1957. november 17-én került sor. Megpuhításukra tipikusan Kádár János-i módon került sor a későbbiekben: a kormányzat a munkás-önigazgatás szerveit folyamatos, hosszú hónapokig tartó aprómunkával a szakszervezetektől és a népfronttól, egyéb tömegszervezetektől megszokott színvonalra degradálta, majd - miután kisajátította magának s bólogatójánost csinált belőle - felszámolta. Amint azt már láttuk, a forradalom leverését a szovjet csapatok katonai eszközökkel végrehajtották, de ez még nem jelentette azt, hogy ezzel a dolgok visszatértek a régi kerékvágásba. Az utcákon változatlanul orosz katonák járőröztek, a pártházat és a többi középületet is ők vigyázták. (Szailer Ferenc említi, hogy a járási pártbizottságra nem tudott bemenni, mert egy szovjet kiskatona fegyverrel tartóztatta fel a kapuban. Csak az érte kijövő Szabó Miklós vihette be magával.) Még hónapokig érvényben volt az éjszakai kijárási tilalom. A pártforrások tapintatosan hallgatnak arról, hogy a több műszakos termelés bevezetésének többek között ez is akadálya volt. Az orosz katonák minden teketória nélkül tüzet nyitottak azokra, akik az éjszakai órákban az utcára léptek. E tekintetben még a rendőrjárőrök is veszélyben voltak. Ugyanígy tilos volt a csoportosulás is: egy három-négy fős baráti társaság utcai beszélgetése már rendőri intézkedést vont maga után. A fegyvereket is a szovjetek szedték össze a már bemutatott módon, a magyar „aktivisták" közreműködésével. Azok a civilek, akik a megadott határidőre nem adták le a többnyire a községi tanácsházakon kijelölt beszolgáltatási helyeken a forradalom (vagy még a front) idején hozzájuk került fegyvereket, lőszert, egyéb hadianyagot (ez alatt értendő még a katonai távcső is!), sajátos módokat találtak arra, hogy megszabaduljanak a kompromittáló eszközöktől. Kútba dobtak, gazba rejtettek lőszert, gránátot, tölténytárakat. A Veszprém megyei Csetényben pél181 Székesfehérvár Megyei Jogú Város Levéltára. Jogszolgáltatási Szervek Letétjei XXV. A Fejér Megyei Bíróság iratai. 1958-1987. B. 917/1957. (A továbbiakban SZVL) Kiss Sándor pere. T. Nb. XIII. 7110/1957. sz. iratok VII. k. Hitelesítet másolat; ill. FML FMF BÜL 1957:53. sz.