Polgár Péter Antal: „S falvak csöndjén dühök remegnek” - Fejér megyei történeti évkönyv 27. (Mór - Székesfehérvár, 2006)
A forradalom leverése. Visszarendeződés
dául a sötétség leple alatt a tanácsház oldalához támasztottak valakik egy géppisztolyt négy darab dobtárral, 550 tölténnyel, 3 magyar karabélyt 288 tölténnyel. (Egy 1956. december 19-én kelt rendőrségi napi jelentés szerint a Bakonyban még decemberben is kóborolt olyan 5-6 fős fegyveres csoport, amelynek „a Vértesben tartózkodó Maiéterékkel van összeköttetésük. 182 Az egyik személy [a velük találkozó fenyőfői erdészeknek] elmondta, hogy ő gyilkolta meg Kádár miniszterelnök sógorát, s az erdészektől érdeklődött, hogy ezért mit kap.") A móri Geszler Antal, volt nemzetőr fegyverét a felesége adta le a rendőrségen valamikor novemberben. Az asszony egy zsákba csavarta, s kerékpáron vitte a puskát a kapitányságra. Másoknál Szabó nyomozó jelent meg néhány orosz katona társaságában fegyverért, így Szabadi Ferencnél is. A volt rendőrt (aki a forradalom idején nemzetőrként szolgált), miután saját fegyverét már régen leadta, s újabbat nem tudott előadni, előállították a kapitányságra. Egykori kollégái az óriás termetű Szabadi rendkívüli fizikai erejétől tartva a beígért megverésétől eltekintettek. Amint láttuk, a bodajki volt nemzetőrök is a tési tanácsházán adták le fegyvereiket. De számosan voltak olyanok, akik nem akartak megválni ezektől, s inkább vállalták a kockázatot, hogy a decemberi kormányrendelet értelmében rögtönítélő bíróság elé kerülhetnek, amely adott esetben - egy szigorítás után - halálbüntetést is hozhatott. A fegyverrejtegetők jó része semmiféle „ellenforradalmi szervezkedésben" nem vett részt sem a forradalom alatt, sem később, egyesek csupán a fegyver iránti kamaszos vonzalom miatt, mások az orvvadászathoz őrizték azt meg. Lebukásuk esetén azonban a velük szemben eljáró hatóságok legtöbbször politikai pert próbáltak konstruálni. A december 11-én tiltott fegyverviselés, lőszer, robbanóanyag birtoklása, illetve az ezekkel elkövetett gyilkosság, rablás, fosztogatás stb. bűntettek elkövetőire elrendelt statárium következtében került sor arra, hogy a bakonycsernyei fegyverrejtegetők - Sulák József és Dreska Károly 183 - a haditörvényszék elé kerüljenek. Hogy ügyük mégis a lehetőségekhez mérten viszonylag szerencsésen elintéződött, az nem a pártszerveken múlott. Sulák és Dreska, akik a csernyei nemzetőrség tagjai voltak, november 4-e után is megtartották a fegyvereiket. Letartóztatásuk alkalmával a rendőrség nem éppen napra kész „napi jelentése" (1956. december 17.) szerint a héttagú társaságtól egy golyószórót, két géppisztolyt, két szálfegyvert és az ezekhez tartozó több száz lőszert foglaltak le a rendőrök. Nagy valószínűséggel Sulák és társai voltak azok, akik a Kisgyónt Balinkabányával öszszekötő iparvasút mozdonya elé kézigránátköteget dobtak, s ezzel zavart okoztak a szénszállításban: a mozdonyvezetők jó ideig nem mertek ezután közlekedni az erdőben kanyargó pályán. Emellett Sulákék vadászgattak az erdőben, s állítólag 182 Közismert, hogy Maiéter Pál vezérőrnagy, a Nagy Imre-kormány honvédelmi minisztere november 3-a óta a KGB fogságában volt, miután parlamenterként a tököli szovjet bázisra ment egy tárgyalóküldöttséggel, s ott személyesen Iván Szeröv tábornok, a KGB elnöke tartóztatta le társaival együtt. 183 Kajári Erzsébet (szerk.): Rendőrségi napi jelentések I—II. (a továbbiakban: Rendőrségi napi jelentések.) Budapest, 1996. 155. Az „ellenforradalmi banda" tagja volt a két vezéren kívül Nagy István, Hegedűs József, Fulyás István, Nyári János, Traják Ferenc.
