Polgár Péter Antal: „S falvak csöndjén dühök remegnek” - Fejér megyei történeti évkönyv 27. (Mór - Székesfehérvár, 2006)

A forradalom leverése. Visszarendeződés

rint a két információ nem ellentétes, inkább megerősítik egymást: a csapat feladatkörébe nyilván a kétféle tevékenység egyformán beletartozott.

177 Mint Szailer közli, „az őrség faz] első napokban igen csekély létszámlú] volt. Három fő volt, Csesznák István, Rideg Ferenc és én magam. Fegyverzetünk két db orosz mintájú puska volt. A következő napokban sorba[n] jelentkeztek párttagok az őrségbe. így a szolgálat már háromszakos lett. [Parancsnokok: Gaál, Csesznák, Szailer. Mivel kevés volt a fegyver, így...] Klujber elvtárs szerzett fegyvereket először a szovjetektől, majd később dr. Münnich Ferenc elvtárstól."

178 A pusztavámi bánya - személyes kötődése folytán - Klujber László szívügye volt, „tömegbázisa" is főként az itteni kommunistákból került ki. (Mint arra emlékszünk, a járási nemzetőrség megszervezése során, október 29-én is járt a bányánál és a pusztavámi A-telepen, hogy a testületbe bányászokat toborozzon.) Nyilvánvaló tehát, hogy a rendteremtés során is elsősorban ők voltak, akiknek a kezébe fegyvert mert adni. Ugyanakkor meg kell jegyeznünk azt is, hogy a balinkai és a kisgyóni bánya kommunistái is létrehozták a maguk üzemi őrségeit. (Fegyvertelenek voltak, s elsősorban a fatelep készletét kellett őrizniük Pera Ferenc üzemvezető utasításának megfelelően.) Sőt, az ottani kommunista bányászok állítása szerint a Klujber által Budapestről, Münnich Ferenctől „szerzett" fegyvereket is ők kapták meg rendteremtés céljára. Pera Ferenc üzemtörténeti munkájában idézi Münnichnek a móri pártbizottsághoz írt levelét 1967-ből, amelyben, mint írja, „Szívesen emlékezem vissza a nehéz napokra, amikor Klujber elvtárs fegyvert kért tőlem, s én kizárólag emberismeretemre támaszkodva adtam neki fegyvereket. Azóta is sok szeretettel gondolok vissza a balinkai bányászokra, akik nehéz viszonyok közt harcosan kiálltak a maguk igaz ügye mellett." Ugyanakkor, mint valami népmesei elem, Peránál is felbukkan a tizenhatos szám: eszerint „a [bányász]kolónia lakói [Kisgyónról van szó] ismét fegyvert kértek a szovjet csapatoktól. Ezekkel a fegyverekkel biztosította 16 párttag a munkások zavartalan szállítását. Később valamennyien munkásőrök lettek."

179 A mezőgazdaságban ugyan folytatódott az őszi munka, a gyárak és a bányák azonban nem vették fel a munkát a forradalom leverését követően sem. A termelés, az üzemi élet szervezése, irányítása a szó legszorosabb értelmében a munkástanácsok privilégiuma volt még jó ideig, a párt legfeljebb asszisztált ehhez. (A forradalom idején mindenütt megfogalmazták, hogy nincs szükség pártra a gyárkapukon, az üzemek kerítésén belül, a politika maradjon kívül. Mindez természetesen nem maradt hatástalan november-december hónapban sem.) Hosszú hetekre volt szükség ahhoz, hogy a pártvezetés a légüres térből végre kikerüljön, s a korábbiakban megszokott módon maga váljon az események irányítójává, szervezőjévé. 177 Dr. Homoki József is említette személyes beszélgetésünk alkalmával, hogy a fenti őrség létrejött, s arra is emlékezni vélt, hogy a fegyvereiket vagy legalábbis azok egy részét a volt oroszlányi raboktól pálinkáért cserélték. Az „üzletet" állítólag Glatz Gusztáv bonyolította le. Ez utóbbi adat valóságtartalmáról nem vagyunk meggyőződve. 178 Szailer. 104. 179 Pera. 92.