Polgár Péter Antal: „S falvak csöndjén dühök remegnek” - Fejér megyei történeti évkönyv 27. (Mór - Székesfehérvár, 2006)
A forradalom leverése. Visszarendeződés
Érdekes az is, ahogyan a járási tanácselnök a vezetése alatt álló apparátus munkafegyelméről vélekedett. Eszerint a tanács dolgozói azért járnak keveset „területre", mert rossz a közlekedés, és „a forradalom [sic!] sok embernek a gondolkodását megzavarta. [...] A kézimunkázás azért lett megengedve a járási tanács nődolgozóinak, mert eddig nem volt elég munka, amivel lefoglalták volna magukat." (Egy párt vb-ülésen is felveti valaki: hogy van az, hogy a járási tanácsnál csak kártyáznak meg sakkoznak munkaidő alatt?) 1957. január 10-én a járási pártelnökség döntése értelmében - Klujber László javaslatára - megkezdődött a járási tanács apparátusának leépítése. A tervezett csökkentés mértéke 50-60%-os volt. Az összlétszám ekkor 79 fős volt, s ezt 45 fővel kívánták redukálni. Klujber tulajdonképpen mintegy a járási nemzeti bizottság 1956. október 31-én hozott - végre nem hajtott - határozatát vette át és fogadtatta el saját testületével. Ez annál inkább döbbenetes, mert egy év múlva, 1958 év elején dr. Králitz Gyulát, a nemzeti bizottság volt titkárát ugyanezen határozat miatt egyéves börtönbüntetésre ítéli a megyei bíróság! (A tárgyaláson Klujber nem jelent meg tanúként, noha volt nemzeti bizottsági tagként idézést kapott.) A községi tanácsok néhány hetes bizonytalanság után kezdték meg a tényleges munkát, de a végrehajtó bizottságok és főként a nagyobb létszámú tanácsi testületek jobbára csak 1957 elején üléseztek először. Az apparátustagok intézték a napi ügyeket. A legfontosabb feladatuk változatlanul a központi döntések végrehajtása volt. A forradalom egyik lényeges követelése volt a beszolgáltatás és az adóhátralékok eltörlése. A falusi lakosság várakozással tekintett a jövőbe, azt remélték, hogy a legtöbb helyen megsemmisült adópapírok, lajstromok lehetővé teszik, hogy a felhalmozott adótartozások alól kibújjanak. A Pénzügyminisztérium egyértelmű és határozott állásfoglalása azonban mindenki számára világossá tette: adóengedményekre számítani nem lehet. Az új év első hónapjában még nem, de a politikai helyzet fokozatos megszilárdulásával párhuzamosan egyre inkább megindult a folyamatos befizetés. Nem véletlenül. A kikényszerítést, a hatalom által ismert egyetlen módszert alkalmazták továbbra is, az előző évek gyakorlatának megfelelően. „Az adminisztratív intézkedések mellett a tervteljesítésben mutatkozó lemaradás felszámolása érdekében zálogolási eljárásokat kellett lefolytatni elsősorban Csákberény, Fehérvárcsurgó, Magyaralmás és Sőréd községben. Március első felében az említett négy községben 119 zálogolást foganatosított a pénzügyi apparátus. A zálogolás ellen egyedül csak Magyaralmás községben volt [szembeszegülés] egy esetben, amikor a végrehajtási cselekményt végzőkartársnőt az adózó a zálogolásban megakadályozta, a kinn lévő rendőrjárőr az illetőt behívatta és foglalkozott vele. Ezután a zálogolást minden fennakadás nélkül foganatosítottuk." 172 A Kádár-kormány ugyan a beszolgáltatások eltörlésével (erre már november 12-én sort kerített egy elnöki tanácsi rendelettel) némiképp elébe ment a paraszt172 FML A Móri Járási Tanács Végrehajtó Bizottsága iratai. 1957. Beszámoló az 1957. évi I. negyedévi adóbevételi terv teljesítéséről. 1957. március 19.
