Polgár Péter Antal: „S falvak csöndjén dühök remegnek” - Fejér megyei történeti évkönyv 27. (Mór - Székesfehérvár, 2006)
A forradalom leverése. Visszarendeződés
ság várakozásainak, de az adók és az adóhátralékok alól nem mentesítette őket. Az 1957 januárjában készült statisztikák jól mutatják, hogy a települések, a családok teherbíró képessége a végét járja, közel vannak a teljes ellehetetlenüléshez. Márpedig ez a kormányzat számára az adott helyzetben a bukást, az újabb forradalom lehetőségét jelentette. Ha valami, hát ez lehetett volna a MÚK 173 valós oka, nem a „fasiszták", az „ellenforradalmárok" szervezkedése. A járás falvai között az adóbefizetési terv (!) teljesítésében feltűnő a különbség. A német ajkú települések szinte kivétel nélkül messze túlteljesítették az elvárásokat: Bakonykúti 122; Balinka 133,6; Gánt 126,7; Gúttamási 107,8; Isztimér 130%-ra teljesítette a tervet, a leggyengébb Mór volt a maga 94,5; illetve Pusztavám a 94,8%-ával. (A „magyarlakta" falvak közül a sereghajtó 58,5%-kal Csákberény volt, de a többi is csak 70% körül mozgott.) Minderre csak egyetlen magyarázat lehetséges a svábság közismert szorgalmán túl: a korábbi évtizedben megélt kollektív megaláztatás, jogfosztás kiváltotta sokk és a félelem. S amint az látható lesz, ez a félelem most sem volt alaptalan... A párt a paraszti lakossággal szembeni kemény fellépést ugyanis azzal indokolta, hogy az ellenforradalom a bázisát most, leverését követően a falvakba tette át. Valójában ez csupán prológ volt a mezőgazdaság szocialista átszervezésének (azaz a téeszesítésnek) a közeljövőbe tervezett második hullámához. S bár hivatalosan már nem léteztek kuláklisták, maga a szóhasználat, a minősítés még évekig jelen van a hivatalos beszédben. Többnyire először csak januárban tartották meg a községi tanácsi és vb-üléseket. A fennmaradt jegyzőkönyvek szerint a megbeszélések tárgya mindenütt az akkor már központi akaratra, a decemberi párthatározat szellemének, szóhasználatának megfelelően ellenforradalomnak nevezett forradalom helyi eseményeinek értékelése volt. (A hozzászólók egyike, másika, sőt a levezető tanácselnökök is gyakorta eltévesztették a megnevezést...) Szinte mindenütt azt állapították meg, hogy a többi településhez képest náluk nem voltak kirívó események annak ellenére, hogy megzavarta a fejeket a tisztázatlan helyzet és az ebből adódóan gyakorta lábra kapó mindenféle rémhír. Szinte sablonos, hogy a jegyzőkönyvek szerint nem volt olyan falu a járásban, ahol ne lett volna felvonulás, ahol ne gyűjtöttek volna élelmet a budapestiek vagy a Vöröskereszt számára, ahol ne vették volna le a gyűlölt zászlót a középületről, s - ahol volt - a vörös csillagot a szovjet emlékműről vagy üzemépületről. Mindenütt létrehozták a rendfenntartó alakulatot, a nemzetőrséget a nyugalom és a közbiztonság fenntartására. Bodajkon nem volt „vezetőségi változás, mert - írta Vajk Gyula plébános - a nemzeti fellángolás napjaiban is helyén hagyták úgy a tanácselnököt: Kővári Kálmánt, mint a tanácstitkárt: Rózsa Györgyöt. Mindkettő bennszülött bodajki. Együttéreznek a községgel. Félő - már hang hallatszik -, hogy a lerombolt orosz temető bosszút kíván." 174 173 „Márciusban Újra Kezdjük!" Ezzel az önmaguk riogatására kitalált, de a legyőzött felkelőknek tulajdonított jelszóval várták a tavaszt a kommunisták. A lehetséges új „ellenforradalmat" 1957. március 15-ére jósolták. Hogy elkerüljék, megússzák - mint látni fogjuk -, mindenre kaphatók voltak. 174 História Domus. Bodajk.
