Polgár Péter Antal: „S falvak csöndjén dühök remegnek” - Fejér megyei történeti évkönyv 27. (Mór - Székesfehérvár, 2006)
A forradalom leverése. Visszarendeződés
vazati joguk nincs." Szekeres a hatos bizottság rendszeres meghívását nem helyesli, mert szerinte a volt nemzeti bizottság hozzájárulásával „történhetett meg, hogy [a nemzetőrségbe] volt horthysta tisztek és csendőrök is kerültek, akik aztán az ismert baloldali egyéneket többszörösen fegyverkutatás címén zaklatták". Szekeres nem helyeselte a fentiek miatt, de tudomásul vette, hogy Jánny Imre lett a vb-titkár. Jánny válaszában - jogos indulattal - elmondta, hogy „a község öt napja már gazdátlan volt, amikor a több helyen lezajlott rombolás és egyéni atrocitás után megalakult a járási nemzeti bizottság, és őt is felkérték, hogy annak munkájában vegyen részt." Hát, Szekeres megadta az alaphangot, elkezdődött (és folytatódott évtizedekig) gátlástalanul, parttalanul a mocskolódás... Igaz, tehette, ekkor már megkezdte „munkáját" az önkéntes garázdák, a pufajkások csapata. Ezen az ülésen már nem volt ott az általuk tíz napja lefogott és megkínzott Schiffer János, aki talán elmondhatta volna, mi az igazság. Már megjelent a Klujber által megrendelt ocsmány hangvételű cikk a megyei pártbizottság és a megyei tanács lapjában, a Fejér Megyei Hírlapban a móri járási nemzeti bizottság lejáratására („Báránybőrbe bújtatott farkasok", 1956. november 23.), hangnemében és szóhasználatában a legvadabb, legsötétebb sztálinizmust idézve, fittyet hányva a tényeknek. Nemcsak Szekeres Lászlónak kellett a néphangulat miatt távoznia a tanácselnöki székből a Móri járásban. Lemondott Rattesi Sándor Csákberényben, mennie kellett Szuhács Jánosnak is Bakonycsernyén, és Simon János sem maradhatott Gánton. A járási tanács apparátusából elment Csizmadia Sándor vb-titkár, a végrehajtó bizottságból menni kényszerült Sz. Nagy Sándor, aki - korrekt módon „lemondását azzal indokolja, hogy tagja volt az ÁVH-nak és nem akarja, hogy ezzel a járási tanácsnak kellemetlensége legyen." (Helyét kollégája, Rostás Lajos veszi majd át 1957 márciusában, amikor visszatér Mórra Veszprémből.) Szabó Lajos a járási tanács 1956. november 29-i vb-ülésén volt kénytelen foglalkozni Mező Béla, a fiúiskola menesztett igazgatója személyi ügyével is. (Mező ebben az időben bizonytalan státuszban volt, néha megjelent az iskolában, de többnyire a karhatalomban foglalta el magát.) Az iskola vezetését Horváth István vitte. A községi és a járási pártvezetés (na és persze Mező) elvárta volna Szabótól, hogy egyértelműen elítélje Mező leváltását, s valamilyen módon a „rehabilitációját" is elvégezze, ez azonban elmaradt. (Mindez kis híján Szabó bukását okozta.) „A móri fiúiskola igazgatójával kapcsolatban sok probléma merült fel - mondta Szabó -, a pedagógusok nem akarnak többségben vele dolgozni. Ha a megye nem intézkedik ebben az ügyben sürgősen, a dolgok elfajulhatnak." Szekeres Sándor szerint „[...] a fiúiskola igazgatójában a bizalom megingott a pedagógusok részéről. Ebben része van az oktatási osztálynak is. A személyeskedést a hibák felvetésével mellőzzék. Az ellenőrzés ne arra menjen, hol tartózkodik munkaidő alatt, hanem arra, hogyan viselkedik a pedagógusokkal, tanulókkal kapcsolatban." Szabó szerint Mező természetesen jó kommunista, tehát olyan megoldást kell vele kapcsolatban találni, „ami nem megy [...] rovására anyagilag".
