Polgár Péter Antal: „S falvak csöndjén dühök remegnek” - Fejér megyei történeti évkönyv 27. (Mór - Székesfehérvár, 2006)
A forradalom leverése. Visszarendeződés
nagyítva hibákat vagy éppen érdemeket. Mindez óhatatlanul egyfajta szereptévesztéssel jár majd együtt. Igen gyakran mendemondák, fél információk vagy szándékos csúsztatások alapján döntötték el egyes emberek sorsát. S ha az alapszervezet el is fogadta valakinek az átigazolási kérelmét, azzal még nem biztos, hogy kedvezően dőlt el a dolog. A járási intéző bizottság ugyanis minden egyes személy kérelmét felülvizsgálta, s döntött annak elfogadásáról vagy visszautasításáról. Ha valaki nem értett egyet a róla hozott döntéssel, fellebbezhetett a megyéhez, amely információért természetesen a járáshoz fordult, hacsak véletlenül valamelyik megyei pártbizottsági (intéző bizottsági) tag nem rendelkezett adatokkal. S mivel Klujber maga is tagja volt a megyei testületnek, szinte minden rajta múlott. A járás gyakorta úgy döntött, hogy az illetőt csak tagjelöltnek fogadja el. A balinkai és a kisgyóni bányaüzemben az MDP-tagok száma összesen 147 fő volt a forradalom kitörése előtt. Az új nevű, de jó ideig még régi stílusú pártba november közepén léptek be (vissza) az első kommunisták, a kisgyóni alapszervezetbe viszont már november 11-én, állítólag 71-en, s így ez hosszú időre a járás legnagyobb alapszervezete lett. (A létszámot forrás megjelölése nélkül Pera Ferenc közli üzemtörténeti munkájában. 167 Mi a móri járási pártbizottság iratai közt ilyen adatot nem találtunk.) Ami tény: a Móri járásban 1957. február 8-án mindössze 336 párttag volt, ez a szám egy évvel később emelkedett 863-ra.) Az apparátus munkamódszere, -stílusa a korábbiakhoz képest változott ugyan, mégsem voltak velük elégedettek a megyénél. Abban egyetértettek, hogy Estélyi Gyula irányítási módszerei nem voltak jók, azonban az is nyilvánvaló volt, hogy az új első titkár munkastílusa szintúgy kívánnivalókat hagy maga után. Még 1957 elején is felvetődött ez, s Klujber maga is elismerte, hogy az őt ért bírálat jogos, mint mondta, „a móri JB-n anarchia van. [...] Nem vagyok olyan, mint az Estélyi, hogy a személyi kultuszt követném." Nyilván az első kudarcok mondatták vele azt is, hogy „csinálunk egy csapatot és bányászni megyünk, amikor rend lesz." „Mi november 5-én visszajöttünk a JB-re. Itt megbeszéltük, hogy maradunk, kitartunk, míg a helyzet nehéz lesz, [és ha] a rendes kerékvágásba kerül az élet, akkor majd elmegyünk a termelőmunkára. [...] Az utóbbi időben ez már nem így van, nem is beszélünk már az elmenésről." 168 A pártvezetés a régi rutinnak megfelelően már az első pillanattól fogva mindenről mindent tudni akart, mindent „személyesen" igyekezett ellenőrizni, s meggyőződni arról, hogy a dolgok visszatértek a megszokott mederbe. Ez persze merő illúzió volt, a „végső győzelemig" még igen hosszú volt az út. A párt- és állami szervek közötti kölcsönös testületi tagság garantálta ugyan a megfelelő információáramlást, de a problémamegoldáshoz ez igen kevés volt: tudomásul kellett venniük, hogy Móron - egyelőre még - jelen van a nemzeti bizottság, amelynek letagadhatatlanul maguk is a megteremtői voltak, s vele mint hatalmi tényezővel egyelőre ugyanúgy számolniuk kellett, mint az üzemekben, a vállalatoknál a 167 Pera Ferenc: A kisgyóni-balinkai szénbányászat ötven éve. Üzemtörténeti füzetek 3. Magyar Történelmi Társulat Üzemtörténeti Szekció. Év nélkül. 92. A továbbiakban: Pera. 168 FML Az MSZMP Móri JB iratai. 1957. Az 1957. február 8-i IB-ülés jegyzőkönyve.
