Polgár Péter Antal: „S falvak csöndjén dühök remegnek” - Fejér megyei történeti évkönyv 27. (Mór - Székesfehérvár, 2006)
A forradalom leverése. Visszarendeződés
munkástanácsokkal. (A falvakban gyakorlatilag néhány napon belül megtörtént a végrehajtó hatalom visszaszármaztatása a nemzeti bizottságoktól a tanácsi és pártvezetésnek, a falusi emberek sokkal realistábbak voltak az elmúlt évek tapasztalatai alapján, de a járási székhelyen ez nem volt ilyen egyszerű.) A visszarendeződő hatalom legnagyobb problémáját éppen a legitimáció hiánya okozta. A forradalom fegyveres leverése - a budapesti szórványos lövöldözéseket, az utóvédharcokat leszámítva - megtörtént ugyan, ám a tényleges hatalom a termelőeszközök birtokosainak, a munkástanácsoknak a kezében maradt, a termelés nem indult meg. A bányászok folytatták a sztrájkot, mert nem kaptak választ a kérdéseikre, amelyek között - a bér mellett - a legfontosabb az volt: hol van Nagy Imre, az ország törvényes miniszterelnöke? 169 A Nagy-budapesti Központi Munkástanács vezetői és a vidéki munkásvezetők kemény ellenfélnek bizonyultak Kádárék számára, s amikor ezek letartóztatásával próbálták letörni az ellenállást, az alig felvett munkát ismét beszüntették a bányászok. Kádár tudta, nincs abban a helyzetben, hogy csak az erő politikájával próbálkozzék, hiszen a szén, amelyre égetően nagy szüksége volt, parancsszóra nem jön fel a föld alól. A bányák munkástanácsai tehát az alkupozíciójukat kihasználták, követeltek. Velük ellentétben Kádár, aki tudta, hogy politikai sikereket csak taktikázva érhet el, ígért, ha kellett, könyörgött, kibúvókat keresett, s csak akkor ütött, amikor már elég erősnek érezte magát hozzá. A pusztavámi, a kisgyóni és a balinkai szénbányák dolgozói egyelőre tehát nem vették fel a munkát, sőt az ideiglenes munkástanács helyébe újat, reményeik szerint véglegeset választottak. S bár maguk is tisztában voltak azzal, hogy a munka felvétele sokáig nem elodázható, ragaszkodtak az elhatározásaikhoz. A termelés újraindítására többször is kísérletet tettek Pusztavámon Orosz Elemér vezetésével, de csak november 18-án vették fel - egyelőre távolról sem a teljes kapacitással - a munkát a bányászok, azonban a tatabányai munkástanács felhívására itt is meghirdették a 48 órás sztrájkot december elején. (Az iskolákban sem volt tanítás, a móri iskolások például csak december 3-án kezdték meg a rendszeres tanulást, de ennek - a zavaros helyzeten túl - a szénhiány is oka volt. Aztán hamarosan ismételten szénszünet lesz: az ipar tüzelővel történő ellátása fontosabb volt.) Ugyanazon a napon, 1956. november 7-én, amikor Klujber László Székesfehérvárra utazott, hogy megkeresse a párt megyei vezetését, s tőlük megbízást kérjen és kapjon a pártélet újjászervezésére a járásban, megjelent Móron Szabó Lajosjárási tanácselnök is. Nem magától jött, Szabó Miklós és Kecskés János mentek érte Kincsesbányára egy szovjet gépkocsival, s hozták a járási székhelyre. Lakást azonban már nem kapott, s ingázni kényszerült lakhelye, Kincsesbánya és Mór között. Klujber ugyanis egészen másképp viszonyult hozzá, mint elődje, az időnként autokrata attitűdöket felmutató Estélyi. 169 Amint az ma már közismert, Nagy Imre miniszterelnök a jugoszláv követségen tartózkodott november 4-én kora reggeltől november 23-ig. Ekkor a KGB szó szerint elrabolta őt és a társaságában lévő családokat, s Romániába szállította (a hivatalos verzió szerint saját kérésükre távoztak). Onnan később Budapestre hozták, s egy koncepciós perben 1958-ban halálra ítélték, június 16-án kivégezték Maiéter Pállal és Gimes Miklóssal együtt.
