Polgár Péter Antal: „S falvak csöndjén dühök remegnek” - Fejér megyei történeti évkönyv 27. (Mór - Székesfehérvár, 2006)

A forradalom leverése. Visszarendeződés

nevezték a forradalmat ellenforradalomnak) kiindulópontja a „reakciós tót falu", Csernye, illetve Balinkabánya volt: erről a harcfeladat meghatározása előtti helyzetelemzés során a szovjet parancsnoknak nyilvánvaló módon ki kellett kérnie Klujber véleményét. A fegyvereket kereső szovjetek menetoszlopa tehát a bodajki tanácsháznál feltehetőleg dolgavégezetlen megfordulva, irányt vett az imént említettek szerint Balinka felé, s tett egy rövid kitérőt a bányalakótelepnél. (Akkoriban még az a mostani főúton nem volt megközelíthető.) Ez logikus lépés volt, hiszen Szabó tisztában volt azzal, hogy a „főkolomposokat" és a számára hasznos információkat nyújtó kommunistákat egyaránt ott találhatja meg. Ezt az időt használta ki Kővári Kálmán tanácselnök arra, hogy egy hintón - társaságában Rakonczaival és Petracsek Istvánnal - a sejtése szerint szintén Balinka irányába tartó menekülők után eredjen. A falun kívül, valahol a kajmáti dűlőnél meglátta a mezőn bóklászó, akkor tizenhat esztendős Takács Jánost, akitől Kukorék iránt érdeklődött. Takács nem tudta vagy nem akarta megmondani, hol, merre vannak a volt nemzetőrök fegyvereikkel, ezért Kővári arra utasította a fiút, hogy amennyiben megtalálja őket, azok a lehető legrövidebb időn belül menjenek a tanácsházra és adják le a fegyvereket, ha nem akarnak bajba kerülni. Takács megígérte, hogy megkeresi a csapatot, s az üzenetet átadja nekik. Azonnal az oda alig kilométernyire fekvő Balinka felé indult. Átvágott a mezőn. Jó tempóban haladt ugyan, mégis egyre erősebben hallotta a közelgő járművek zúgását. Rövidesen beért a faluba, s a kanyar után, a népboltnál meglátta Kukorékat, akik - élelmet veendő - éppen bementek az üzletbe. Odaérve, jóformán csak annyi ideje maradt, hogy bekiáltson a boltajtón: „Itt vannak a ruszkik!"

145 A móri szovjet parancsnokságon megtartott eligazítást követően egy másik rendteremtő csoport is megkezdte a feladat-végrehajtást. Erre az időre a járási kiegészítő parancsnokság két tisztje is az oroszok és a rendőrség rendelkezésére állt a fegyverek begyűjtéséhez. November 5-e, délelőtt 10 óra volt. A Szailer Ferenc vezette oroszok észak felé indultak, a bánya- és nemzetőrség leszerelésére, a fegyverek elkobzására. „Haritonov őrnaggyal, aki a Móron állomásozó szovjet alakulat parancsnoka volt, egy parancsnoki gépkocsival és egy tankkal mentünk Pusztavámra. Én hat szovjet katonával a tank tetején álltam, úgy vonultunk be Pusztavámra. A beérkezéskor a távolban álló csoportok közül a párttagok megismertek és odajöttek. E csoportba[n] voltak Boros [János], Rózsa [János], Homoki [József], Kindler [József], Kovács [István] elvtársak, [és] tanácsolták, kiket vigyünk el. Elmondottam, ez nem a szovjetek feladata és nem e célból jöttünk. Haritonov elvtárs bemondotta [?!] hangszórón keresztül, hogy a fegyvereket vigyék a tanácsházára, nem lesz semmi bántódásuk."

146 Egy embernek, Buderer Ferencnek azonban 145 Takács János személyes közlése. 146 Szailer. 101. A visszaemlékező' Szailer nem említi, hogy előtte a pusztavámi makadámút mellett található bányászkolónián, az ún. A-telepen jártak, ott zajlott le az ominózus beszélgetés. Innen hajtottak tovább a falu központjában lévő volt tanácsházhoz. Dr. Homoki József személyes közlése.