Polgár Péter Antal: „S falvak csöndjén dühök remegnek” - Fejér megyei történeti évkönyv 27. (Mór - Székesfehérvár, 2006)
A forradalom leverése. Visszarendeződés
meggyűlt a baja a szovjetekkel, miután állítólag el akarta venni az egyik harcostól a fegyverét. Akkor ugyan nem esett bántódása, de a későbbiekben emiatt személyesen Szabó nyomozó vonta - saját kezűleg - felelősségre. Szailer magyar kísérője Hinterhüttner József volt, akivel a tanácsháztól Haritonov utasítására - a bányához mentek ismét csak a harckocsin kapaszkodva, „[...] mert ott is vannak fegyverek." Szailer emlékezete szerint a DISZirodában 4 darab géppisztolyt, 2600 darab töltényt találtak, s ezen túl Kusnyér Zoltán főmérnök irodájából újabb két, betárazott PPS „gitár" került elő. (Ezeket a fegyvereket - mint láttuk - Nagy Gyula és Becht László szerezték be Székesfehérvárról. A darabszámok nyilván nem lehetnek pontosak már csak azért sem, mert az egyik forrás szerint az oroszlányi raboktól is szerzett a pusztavámi bányaőrség lőfegyvereket. 147 ) A fegyverek összeszedése után Szailerék megint a tanácsházhoz mentek, és az addigra az emberek által beszolgáltatott hadianyagot is felrakták egy orosz autóra. Becht László is ekkor adta át géppisztolyát Szailernek, pisztolyát pedig Bodri Imre, a faluba visszatért tanácselnök vette át tőle. A szállítmány a kommandatúrára, majd onnan a vajali orosz raktárba került. Balinkán a népboltba élelemért betért nemzetőrök Takács János kiáltására („Itt vannak a ruszkik!") teljesen összezavarodtak. A figyelmeztetésre Kukor Károly is emlékezett a bíróságon, szerinte „[...] valaki elkiáltotta magát, hogy jönnek az oroszok. Fegyvereink a vállunkon voltak felakasztva, de mivel volt nálunk fegyver, hirtelen valamennyien futásnak eredtünk az erdő felé. Az orosz egység észrevett bennünket, bekerítette a népboltot, és lőni kezdtek bennünket." Ekkor pontosan déli tizenkét óra volt. A népbolt melletti ház (Petőfi utca 20. sz.) udvarán fát vágott Vágner Tibor, aki mellett elrohant egy, aztán még egy vagy két civil ruhás felkelő, a kert illetve az erdő felé tartva. Egyiküknél kézigránátot látott. Látta a felbukkanó oroszokat is az utcán. Attól félt, bejönnek hozzájuk. Amikor az oroszok lőni kezdtek, annyira megijedt, hogy sokkot kapott. 148 Takács János emlékezete szerint a boltból kirontok valósággal eltaposták őt, miután az ajtóban félrelökték. A mintegy húszfős csoportnak a zöme az erdős domboldalnak szaladt, de öten-hatan, köztük a hozzájuk csapódott sorkatonák, rossz menekülési irányt választottak. Takács is az utóbbi, egymáshoz képest hat-nyolc méteres távközt tartó csoporttal tartott, átrohantak az úttesten, s a templom mellett lefelé, a lejtőn, a rét felé futottak. Az autóról leugrálok közül két orosz katona és egy civil igyekezett utánuk, tőlük mintegy negyven, ötven méterre elmaradva. Takácshoz legközelebb egy húsz év körüli, civil ruhás fiatalember menekült, kezében puskával. Arcról ismerte, nem született bodajki volt, toborzott bányászként került a faluba talán a Balaton-felvidékről, s a legényszállón lakott. Azt, hogy a neve Varga Lajos, csak később tudta meg. Amikor a templom mel147 Uo. 148 Vágner Tibor és Vágner Tibomé személyes közlése.
