Polgár Péter Antal: „S falvak csöndjén dühök remegnek” - Fejér megyei történeti évkönyv 27. (Mór - Székesfehérvár, 2006)
A forradalom leverése. Visszarendeződés
hogy a móri szovjet papír Székesfehérváron érvénytelen, a fehérvári városparancsnokság járőrei a város határán lefogták őket, s fegyverüket elvették. Mindenféle igazoltatási procedúra után szabadultak csak, s ekkor már a megyeszékhelyre is érvényes igazolványt illetve fegyverviselési engedélyt kaptak.) A november 4-én bekövetkezett szovjet támadás tragikus hírére Bodajkon Horváth Antal nemzetőrparancsnok lemondott, s hirtelen, gyors egymásutániságban hárman is követték ebben a beosztásban. Elhatározták, hogy a rendfenntartó alakulatot megszüntetik. A fegyvereket azonban nem adták le a tanácsházán annak ellenére, hogy Kővári Kálmán tanácselnök erre felhívta a figyelmüket. Kukor Gyula vallomása szerint egyikük javaslatára úgy döntöttek, hogy mielőtt ezt megtennék, vadásznak egyet a Bakonyban. (Kukor Gyula szerint „kb. húszan beszéltünk össze, volt összesen 14 fegyverünk".) Nagy valószínűséggel ez nem felelt meg a valóságnak, mindezt minden bizonnyal védekezésül állította a bíróságon, hiszen nem lett volna ésszerű felvállalni annak az ódiumát, hogy fegyverrel akartak szembeszállni a szovjetekkel. Márpedig ezt tették. November 5-én, hétfőn kora délelőtt a bodajki lakóteleptől néhány száz méterre lévő vasúti töltés oldalában foglaltak tüzelőállást, s a 8l-es főút felől menetoszlopban közeledő szovjet járművekre tüzet nyitottak. Mindennek persze nem sok értelme volt, sem az élen és a konvoj végén haladó tankokban, sem az általuk takarásban lévő teherkocsikban nem tettek kárt, önmagukra azonban pillanatok alatt felhívták a figyelmet. Arra, hogy ezúttal az oroszok részéről esett-e lövés, nincsenek adataink, 144 de azt igen valószínűnek tartjuk. Miután az erődemonstráció mellett az oroszok megjelenésének konkrét oka a fegyverek begyűjtése volt, s a váratlanul felbukkant ellenséget - katonai szakkifejezéssel - menetből leküzdötték (a volt nemzetőrök az általuk leadott néhány lövés eldördülése után menekülőre vették a dolgot a balinkai vasút mentén), az oroszok a faluközpont felé haladtak tovább. A muszka vezetésre vállalkozó Szabó István móri rendőrnyomozó irányításával a bodajki tanácsházra tartottak, miután a csókakői fő- és a balinkai szárnyvonal vasúti átjáróit elhagyták. Hogy a tanácsházán illetve a lakótelepen találtak-e fegyvereket, nem tudjuk. Az tény, hogy a harccsoport még a tanácsháznál kettévált, s egyik része Fehérvárcsurgó illetve Iszkaszentgyörgy-Kincsesbánya felé folytatta útját, a többiek pedig hamarosan tovább indultak a kanyargós, dimbes-dombos makadámúton Balinka falu illetve a szénbánya felé. A bányaüzem birtokbavétele alapvető fontosságú volt, gondolva arra, hogy ott nagyobb mennyiségű fegyvert találhatnak, de számíthattak a tárókban, bányavágatokban megbújó „fasisztákra" is. A távolabbi, elsősorban politikai cél pedig a helyi kommunisták, kollaboránsok hatalomba visszahelyezését követően a termelés mielőbbi beindításának kikényszerítése volt. Balinkabánya után a következő feladatként Bakonycsernye ellenőrzés alá helyezését kellett megoldani, miután a leendő járási első titkár, Klujber László meggyőződése szerint a Mór környéki „események" (akkor és még egy ideig nem 144 A későbbi események ismeretében nyilvánvaló, hogy a hadra kelt szovjeteknek semmiféle skrupulusuk nem volt amiatt, hogy lövéseik a lakótelep, a falu irányába estek, a civil lakosság életét veszélyeztetve ezzel.
