Polgár Péter Antal: „S falvak csöndjén dühök remegnek” - Fejér megyei történeti évkönyv 27. (Mór - Székesfehérvár, 2006)

Előzmények

A kulákká nyilvánított Kaposi Ferenc malmának államosítása került fel a kuláklistára, egyébként semmilyen földtulajdonnal nem rendelkezett. Egy borjú feketén történt levágása miatt indult rendőrségi eljárás menetéről még a megyei pártbizottság is soron kívüli jelentést kért a járástól 1950. május 10-én.) Az adóbefizetés teljesítésében lemaradtakat nemcsak a tanácsházak előtt elhelyezett verseny mozgalmi táblákra írták ki megszégyenítésként, hanem végrehajtást is foganatosítottak ellenük. (Az adott kor egyik legrettegettebb szakkifejezése volt a végrehajtást, foglalást jelentő transzferálás.) A terményeket adótartozás fejében elkobozták, gyakorta a következő évi vetőmagot is elvitték. A padlássöprést általában a rendőrség, néha pedig az Államvédelmi Hatóság kék parolis sorállományának asszisztenciájával a tanácsapparátus dolgozói hajtották végre. A beszolgáltatást a járási begyűjtési hivatal szervezte meg, ennek vezetői természetesen a legmegbízhatóbb kommunisták közül kerültek ki. A falvakban a tanácsapparátus egy-egy tagja volt a felelős, s „vitte" a begyűjtést a beszolgáltatási íveken. Természetesen legtöbbször kampányjellege volt a dolognak, versenyszerűen folyt a kényszeradó beszedése. Aratás idején a begyűjtési megbízott, cséplési ellenőr már a szérűről elvitte az állam „jussát", nem törődve azzal sem, ha az érintett család számára nem lesz elegendő kenyérgabona a következő esztendei aratásig. A beszolgáltatási kötelezettség a parasztság minden rétegét érintette, s mértéke évről évre nőtt. Más-más mutatókat alkalmaztak az egyéni gazdálkodók illetve a kulákok, vagy a tszcs-tagok esetében. Az egyéni gazda például 10 hold földje után 75, 20 hold után 200 kg sertéshúst volt köteles beadni. A kulák ugyanezen területek után 380-800 kg-ot! Emellett beadást kellett teljesíteni marha- és baromfihúsból, tojásból, gabonából, stb. A leadott termények közpon-