Polgár Péter Antal: „S falvak csöndjén dühök remegnek” - Fejér megyei történeti évkönyv 27. (Mór - Székesfehérvár, 2006)
Tizenkét forradalmi nap
Kiss, miután a nemzetőrök jó része nem támogatta a fegyveres ellenállásra tett javaslatát, s a nitroglicerin előállításának ötlete is hamvába holt, a Szailerékkel való beszélgetés után Pusztavámra ment gépkocsival, hogy a bánya lőszerraktárából hozzon robbanóanyagot. Ott a még mindig szolgálatban lévő földijét, Folmeg Ferenc alhadnagyot kereste meg, aki viszont kerek perec megtagadta a paxit kiadását. Folmeg bírósági vallomása szerint egyik katonája azzal lépett hozzájuk, hogy Székesfehérvár irányából mintegy harminc orosz harckocsi közelít Pusztavám felé. Erre Kiss távozott a személyautóval. Visszament a nemzetőrségre, ahol elmondta a még ott lévőknek, hogy nem járt szerencsével a bányánál sem. Minden valószínűség szerint ekkorra már a nemzetőrök döntő többsége elhagyta az épületet. (10 órakor ment haza például Köves István, aki reggel 7-kor jelentkezett szolgálattételre.) Vincze Kálmán is elment a nemzetőrségről, csak délután kettőkor tért vissza, s közölte a néhány, még ott tartózkodó nemzetőrrel: a nemzetőrség megszűnt, a rendfenntartást a továbbiakban újra a rendőrség végzi. Hogy Vincze eközben hol járt, csak sejteni lehet. Nagyon valószínű, hogy maga is megjelent Klujber lakásán. Szailer többször idézett visszaemlékezése szerint a rendőrkapitányság épületéből való távozásuk után Tóth István községi párttitkárral és Schlichthuberrel Klujber lakására mentek, ahol megjelent Dunai Sándor társaságában Horváth István nemzeti bizottsági tag is, aki „sírva könyörgött, hogy Klujber elvtárs védje meg a családját, hisz ő csak jót akart. Klujber elvtárs megnyugtatta őt, mi pedig vissza[mentünk] a volt nemzetőrség épületéhez, amely a járási rendőrkapitányság volt. Az épület addigra már üres volt." 123 (Horváth István a visszaemlékezése szerint valóban megjelent Klujber László lakásán ezen a napon, mert - mint írta Klujber hívatta. „Klujber László lakásán rajta kívül még Dunai Sándor és Sugár János tartózkodott. Mindhárman teljes biztonságomra tettek ígéretet." I24 ) Erről a jelenetről Klujber nem tett említést a Vincze Kálmánról készített véleményében 125 1957 augusztusában, de arról igen, hogy Vinczével és Tóth Istvánnal „délben átszöktünk a szovjet elvtársakhoz, és azok segítségével a délutáni órákban lefegyvereztük és elfoglaltuk a nemzetőrséget." (Klujber - ettől az erősen kiszínezett történettől eltérően - egy másik, szintén Vincze aznapi viselkedéséről írt levelében, amelyben a volt rendőrkapitány működését már a pártbizottság elleni „aljas tevékenységnek" nevezte, a szovjetekhez való „átszökésükről", a nemzetőrség közös „lefegyverzéséről" szót sem ejt.) Valószínű, hogy ezúttal is egy újabb legendagyártás tanúi vagyunk, Vincze Kálmán ugyanis ilyesmiről nem beszélt a bíróságon, s ennek ellentmondóan vallott Gömbös Zoltán, Varga Miklós és Lendvai Konrád is ugyanott. Varga Miklós tanúvallomásából: „November 4-én én hagytam el utolsóként a rendőrség épületét. A rendőrség munkatársai kézfogással búcsúztak, és úgy nyilatkoztak, hogy emberségesnek is123 Szailer. 100. 124 (Össze)Hordó. 1997. január. 125 FML Az MSZMP Móri JB iratai. 1957.
