Polgár Péter Antal: „S falvak csöndjén dühök remegnek” - Fejér megyei történeti évkönyv 27. (Mór - Székesfehérvár, 2006)
Előzmények
dig a honvédség részére adtak át. A községi MDP-alapszervezet irodája már korábban is itt volt, s 1948 decemberéig özvegy gróf Trauttenberg Frigyesné részére fizette a helyiség bérleti díját. 1948. október 24-én Gánton verekedés volt a telepesek és a svábok között a búcsúban, mert - mint a pártjelentés közli - a gántiak szerint „a svábok éltek, élnek és élni is fognak!" Kőszegi erre, és általában a gánti „áttelepülésekkel kapcsolatos szabálytalanságokra felhívja az ÁVO figyelmét". A fenyegető bolsevizálással kapcsolatban mindenféle rémhír terjedt a falvakban, így Fehérvárcsurgón és Magyaralmáson arról beszéltek, hogy a gyermekeket hamarosan elveszik a szüleiktől, s állami otthonokban helyezik el őket. Az esetet az ávósok és az illetékes községi tanácsok vizsgálták. A rémhírterjesztők egyelőre figyelmeztetésben részesültek. Már 1948-ban elkészültek az első kuláklisták 8 , úgy, ahogyan azt a Szovjetunió bolsevik pártja tanította. Eredetileg csak a földből élő, de azt béresekkel, cselédekkel (is) műveltető jobb módú parasztokat nyilvánították kulákká, később azonban bárki felkerülhetett az osztályellenséget számon tartó kuláklistára. Az, hogy kit és miért vettek nyilvántartásba, csupán (politikai) elhatározás és kellő rosszindulat kérdése volt a továbbiakban. A kezdeti, csak gazdasági megszorításokkal később politikai és egyéb korlátozások is együtt jártak. A napi, heti rendszerességgel végrehajtott rendőrségi, tanácsi ellenőrzések nem egy gazdát hajszoltak kétségbeesésbe. A pártvezetés által az alapszervezetektől bekért hangulatjelentések a Móri járásban is egyre fokozódó kulákellenes harcról számoltak be. Az osztályharc jegyében zárták ki őket a Hangya Szövetkezetből is, amit aztán hamarosan beolvasztanak az új típusú fogyasztási szövetkezetbe. Nyilván az osztályharc jegyében indult a Szabad Föld című hetilap kampánya is, amelyet a termelőszövetkezeti csoportok is felkaroltak: „Olvassuk a Szabad Földet! Jó fegyver a kulák félrevezető szaktanácsai ellen!" Az ötvenes évek első harmadában különösen gyakoriak voltak a tanácsházra történő beidézések, megfélemlítések. A különböző pótadók, büntetések kivetése mindennapos volt. A hatóság által meghatározott áron való terménybeadási kötelezettség mindenkit sújtott, de a kulákok esetében még szorzószámokat is alkalmaztak. Politikai jogaikban korlátozták őket, a megaláztatásoknak vége-hossza nem volt. (Gyakorta előállott az a lehetetlen helyzet, hogy a beadási kötelezettséget csak úgy tudták teljesíteni, ha feketén megvették az adott terméket: zsírt, tojást, baromfit, majd a leszorított értéken beszolgáltatták azt.) A disznóvágásra csak a községi tanács engedélye után lehetett sort keríteni, borjak vágása szóba se jöhetett. Emiatt a feketevágás és a rabsickodás szinte tiltott sporttá vált, amelyet börtönbüntetéssel sújtottak. (Volt olyan család, amelyik feketevágás miatt 8 Kulák (a szó eredeti, orosz jelentése: ököl, „megmagyarosítottan": zsíros paraszt, basaparaszt) volt, akinek a földbirtoka a 25 holdat, illetve jövedelme a 350 aranykorona értéket elérte, meghaladta. A szőlőd esetében a teriilet nagyságát öt holdban határozták meg, s szorzószámot alkalmaztak. A későbbiekben igencsak tágan értelmezték a szót, s bárki kulák lehetett: volt kupec (kereskedő, kocsmáros), ipari (kisiparos, cséplőgép- vagy malomtulajdonos illetve bérlő), sőt politikai kulák (pap, tanító, volt csendőr vagy katonatiszt) is, míg az ezek baráti, ismeretségi körébe tartozókat a még lealacsonyítóbb kulákbérenc terminus technikusszal illették.
