Polgár Péter Antal: „S falvak csöndjén dühök remegnek” - Fejér megyei történeti évkönyv 27. (Mór - Székesfehérvár, 2006)
Előzmények
kor a bányából szerzett ipari robbanóanyaggal felrobbantották a kisgazda ifjúság által állított májusfát, más alkalommal pedig néhányan súlyosan bántalmazták Bizey Jánost, a móri katolikus iskola igazgatóját. Az ügyeket a párt minden esetben elsimította. Hozzáfogtak a falusi hitelszövetkezet „demokratizálásához" is. Mint az 1949. március 29-én felvett jegyzőkönyv tájékoztat, demokratizálási bizottságot hoztak létre, amelyet egy Győrben tartott tájkonferencia előzött meg. (Ezen a járási pártbizottság későbbi első titkára, Estélyi Gyula vett részt Mórról.) Mór hangulatát az alábbiak szerint ítélte meg a demokratizálási bizottság: „A falu összetétele a felvidéki telepesekből, bányamunkásokból és túlnyomó többségben ki nem telepített Volksbund svábokból tevődik össze. így magától értetődően a szövetkezeti eszme gyenge talajon áll. Támaszkodni csupán egy kis rész ipari munkásságra és a betelepítettek csekély számú, demokratikusan gondolkodó földművesekre lehet."[sic!] Úgy ítélték meg a fentiek okán, hogy propagandaanyagokra lesz szükségük a továbbiakban, s ennek legjobb eszközét a jól megszövegezett röpcédulákban látják; „tekintettel arra, hogy Móron [a] mozgalmi élet nagyon gyenge talajon áll". A bizottság jegyzőkönyve ezután a kulákká minősített, továbbá egyéb indokok alapján kizárandó vezetőségi és szövetkezeti tagok névsorát adja meg. A 34 nevet tartalmazó lista nem minden tanulság nélküli, különösen a későbbi események ismeretében. Többek között rajta van dr. Laki László „volt leventeoktató, fasiszta beállítottságú", Pirók Emil „volt párttitkár", Lencsés Imre, aki „a szövetkezet ellensége, megrögzött osztályidegen", Jánny Imre „kulák jegyző", Wurdits Lajos, aki „1919-ben kommunistaverő volt, kizsákmányoló", özvegy Stoffer Ferencné „volt mozitulajdonos, kizsákmányoló kapitalista", vagy özvegy Pisch Józsefné, aki „szövetkezet- és demokráciaellenes". A magántulajdon felszámolásával, a vállalatok, üzemek államosításával egyidejűleg megszüntették az egyházi iskolákat is, s az - egyelőre még létező - önkormányzatok kezelésébe adták. Mint az ezzel kapcsolatos, 1948. június 30-án kelt jelentés elmondja, a politikai hangulat csendes. „Nem hallani olyat, hogy [...] itt izgatás folyna. A csuhiknak [sic!] és a bigott vallásos embereknek biztosan fáj az iskolák államosítása, de kussolnak. Alhíreket nem hallani." Estélyi Gyula pártmegbízatása szerint részt vett a pusztavámi bérmáláson, s megállapította, hogy Shvoy Lajos püspök visszafogott volt. A „klerikális reakció" ifjúsági és egyéb egyesületeit feloszlatták, s így könnyen ellenőrizhető szervezetbe kényszerült az ifjúság, betagolták az újgazdákat és földhöz juttatottakat, a pedagógusokat épp úgy, mint az iparban dolgozó fizikai és adminisztratív dolgozókat. A móri tanulókört, amely a párt ifjúsági szervezetének, a MADISZ-nak volt helyi vetélytársa, szétugrasztották 1948 őszén. (Tagjai különös, egyes esetekben tragikus sorsot értek meg a későbbiekben. 7 ) 1949 őszére kisajátították a móri kastélyépületeket is, a szovjetektől visszakapott Trauttenberg-kastély egyik része a bányászszakszervezeté lett, néhány irodát pe7 Ennek a témának az ismertetésére önálló tanulmányt szántam, amely egyelőre megjelenésre vár.
