Polgár Péter Antal: „S falvak csöndjén dühök remegnek” - Fejér megyei történeti évkönyv 27. (Mór - Székesfehérvár, 2006)
Tizenkét forradalmi nap
a mérvadó. Az elgondolás tehát - a későbbi legendákkal ellentétben - nem az volt, hogy megszabaduljanak a kommunistáktól, irányadónak azt tekintették, hogy mely felesleges munkakörök szűnnek meg. így például a 33 fős pénzügyi osztályon 3 ember maradt; mindhárom tagja volt az időközben elemeire hulló MDP-nek. (Jellemző módon dr. Králitz Gyula járási és Jánny Imre községi nemzeti bizottsági titkár fizetését továbbra is előző munkahelyük, a Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet biztosította!) A bizottság tagjai a beosztások, állások megszűnésével kapcsolatban mindenről szavazással döntöttek. Azonnal felszámolták a panaszügyi és a személyügyi beosztást. (Ez utóbbi különösen népszerűtlen feladatkör volt minden munkahelyen, meg is szüntette a forradalom mindenütt, ám annak leverése után visszaállították. A személyügyi beosztottat „népszerű" nevén káderesnek hívták, ilyen csak párttag lehetett. Különösen az volt irritáló, hogy mindenegyes dolgozóról személyi dossziét fektettek fel, s abban számos olyan információt gyűjtöttek öszsze, amely a magánélet - akkor alig létező - legintimebb szféráiba tartozott. Mindez rengeteg visszaélésre adott alkalmat. A rendőrségen, a honvédségnél, az üzemeknél és a hivatalokban mindenütt fenntartott személyzeti osztály vagy csoport alapvető feladatának azt tartotta, hogy „egyes emberek által elkövetett hibák és hiányosságok után kutatott, [...] ezeket összegyűjtötte egy elkövetkezendő alkalomra, hogy amikor már sok hiba összejött, akkor leszámoljon. [...] Sokszor megtörtént, hogy egyes emberek információit ellenséges, vagy éppen az érintett személytől szerezték be. [...] ezt készpénznek vették." 98 ) Az elbocsátandó illetve beosztásukból felfüggesztett dolgozókról nem név szerint szavazott a bizottság, hanem amint az apparátusban maradók névjegyzéke elkészült, azt hagyták jóvá, vagy változtatták meg. Úgy határoztak, hogy a kimaradókat tizenöt napon belül kell kiértesíteni a felmondásról. Ez szintén dr. Králitz Gyula feladata lett volna. A járási nemzeti bizottság üléseiről jegyzőkönyv nem maradt fenn, bár feljegyzések nyilván készültek a döntésekről. Fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy a rendőrségi és a bírósági vallomások között több is arról tájékoztat, hogy egyhangúlag fogadták el a jelenlévők a határozatokat. így személy szerint Klujber László is egyetértett a döntésekkel ebben az esetben épp úgy, mint a második, 1956. november 3-i ülés határozataival! Hogy mindez nem pusztán a mi kitalációnk, bizonyítja, hogy 1957 januárjában személy szerint ő hozza javaslatba a járási tanácsapparátus létszámcsökkentését. (Azt végre is hajtják majd.) A forradalom tehát - elvben - elvégezte a létszámcsökkentést (idő híján a gyakorlatban nem hajtották végre), s hogy helyesen járt el, bizonyítja, hogy az érintettek jó részét a forradalom után a visszatérő tanácsi végrehajtó bizottság küldte el. Szabó Lajos járási tanácselnök a bírósági tanúvallomásában elismerte, hogy nagyjából ugyanazzal a létszámmal dolgozik a járási tanács 1957-58-ban is, mint 98 FML Az MSZMP MB iratai. 1957. 19. f. 22. ő. e. Dankó Ferenc rendőrnyomozó százados jelentése a megyei pártbizottságnak a káderpolitikával kapcsolatos problémákról. 1957. június 18.
