Erdős Ferenc: Fejér vármegye alispánjainak éves jelentései 1872-1890 - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 24. (Székesfehérvár, 1998)

Alispáni jelentés az 1872. évről

használja, akkor pedig az emberek csépléssel s más gazdasági munkákkal el levén foglalva, azt ismét le nem szolgálhatják, s így megint az igás erőnek is szünetelni kell, mely a kavicshordásra felhasználtatik. Megengedem, hogy ezen viszonyok nehezítik a közmunkaerő leszolgálását; de nézetem szerint, ha az illető községi elöljáróságokban nem hiányzik a kellő erély, s ők nem fedeznék bármely mellékokból azokat, kik szolgálmányokra kötelezvék, ezen akadályon át lehet törni, s előkészítvén ősszel a kellő kavicsot, azt azután a következő tavasszal a vonóerővel el lehet hordani, s így a közmunka leszolgálását a rendes kerékvágásba hozni. Említi továbbá a maga részéről is, hogy a főmérnök úr által összeállított kimutatása az 1872. évbeli közmunkahátraléknak nem egészen helyes. E tekintetben tehát az időközben a szolgabíró úr által is beterjesztett közmunkahátralék kimutatást alapul véve, az valóban leszállana, de csak 1.149 kétfogatú, 27 egyfogatú szekeres s 7.159 gyalog napra. Tehát mindenesetre még nagy hátralék így is fentmaradt. Végül magában a rendszerben keresi a hátralék fő okát, e tekintetben különös hiányképp felemlíti, hogy 1. nincsen arány a kézi és igás erő közt, 2. a közmunkát akkor kell beszüntetni, [ajmikor legnagyobb figyelemmel kellene a szolgabíró úr véleménye szerint az utakra lenni, tudniillik téli időben, 3. a le nem szolgált közmunkákra a váltsági kötelezettség nincsen kimondva, s a megye által elhatározva. Szükségesnek találtam mindezeket a tisztelt megyei bizottmány tudomására is hozni, hogy így tudva legyen előtte, mivel kívánják igazolni a szolgabíró urak a közmunkahátralékot annyival inkább, miután nem tagadhatom, hogy név szerint azon körülmény, hogy annyi és annyi régibb hátralék is leszolgálva lön, bizonyára oly mentségi ok, mely oly járásokra nézve, melyeknél valóban nagy mérvben a régibb közmunkatartozások leszolgáltattak, tekintetet érdemel. Azonban kénytelen vagyok hozzáadni, hogy ezen indok oly nagy közmunkahátralékot, mint az a Rácalmási járásban létezik, azon esetben is, ha a szolgabíró úr által beterjesztett hátraléki kimutatást is csak alapul vesszük, nem igazol, nem igazolhat annyival kevésbé, miután ott még az előbbeni évekből is ezekre felmenő hátralék még leszolgálatlanul fennmaradt. Én már fentebb jeleztem, s itt újra kimondom, hogy én annak fő okát a községi elöljáróságok lanyha s erélytelen eljárásában keresem, s e tekintetben elvárom és követelem a községi rendezés folytán választott új elöljáróktól, hogy ne kövessék elődeik példáját; mert ez esetben nálam, de úgy hiszem az illető szolgabíró uraknál is, [...] illetőleg a megyei bizottságnál is szigorú bírálóikra találandnak, s a törvény szabta büntetés alól, mint hivatalos teendőikben hanyagul eljárók, ki nem menekülendnek.