Fejér Megyei Történeti Évkönyv 23. (Székesfehérvár, 1994)

Kurucz János: Nádasdladány

nya (1429), Zeyebakonya (1477), Zerne Bakona (1519), Ernye Bakonya (1589) és Erteba Kánya (1718).

(14) Nádasdladány határához a következő külterületi lakott helyek tartoztak a XVIII. század elejétől: Ilonamajor (1828), Júliamajor (1888), Mariskamajor (1933), Ménesmajor (1888), Nádasdladány-Öreghegy (1888), Rétipuszta (1933), Tenyőpuszta (1718). A fentiek közül több a Nádasdy család tagjairól nyerte a nevét, mindezek az uradalom egy-egy gazdasági központját jelentették. Általában állattenyésztő telepként hasznosították a ládányi nagybirtok majorjait. A téglagyári területet magába foglaló és Ilka néven is szereplő Ilonamajorban egy nagyobb ököristálló szolgált az állatok elhelyezésére. Apró vad tenyésztéssel is foglalkozott itt az uradalom a XX. század első felében. 1937-ben ebben a majorban 212 lakost írtak össze. Az egykori cselédlakásban ma 4 család lakik. Az anyaközségtől délkeletre fekvő Júliamajorban tehenészettel foglalkoztak, és az itt épített egyemeletes házat a pusztagazda használta 1945ig. Ugyancsak szarvasmarha-tenyésztő telepnek adott helyet a Jenőhöz közel eső Mariskamajor. Ennek a területét 1958-ban Jenőhöz kapcsolták. Jelenleg a Fülei Termelőszövetkezet sertéstelepe üzemel a major újjáépített istállójában. A Ménesmajor egykori lóistállóinak már nincs nyoma a falu határában. Öreghegy az inkább Jenőhöz közelebb eső délkeleti határrészt jelöli. 1937-ben 222 lakost írtak össze Nádasdladánynak ezen a külterületi lakott helyén. Rétipuszta a tőzegteleppel szomszédos. Az 1718-ban előforduló Tenyőpuszta helyét nem ismerjük, lehetséges az, hogy egy későbbi major helyét jelölte korábban. Nádasdladány mai határával kapcsolatban a további történeti-földrajzi nevek fordulnak elő az írott forrásokban: Alsómajor (1822), Alsómajori-dűlő (1860), Bakonvölgy (1724), Bakonyvölgy (1864). Hegyes völgyes erdő, itt feküdt a Zerje Bakonya nevű település. Bocsmező (1828), Bocsmezői-dűlő (1860), Borsmezői-dűlő (1945). Borzafa (1755), Borjúmező (1864), Bottyáni út (1822), Cseralja (1828), Cserallyai-dűlő (1864). Nevét a dűlő melletti és Ősi községhez tartozó cseres erdőtől kapta. Csereföldek (1822), Csilléri-dűlő (1828) Csilléri erdő (1979), Kis-Csilléri-dűlő (1860), Öreg-Csüléri-dűlő (1882), Csonka-dűlő (1863), Csóri-dűlő (1828), Csór-Nádasdladány vasútállomás (1979), Csucska-dűlő (1882), Csutska (1866), Delelői-tábla (1822), Délimezőidűlő (1828), Erdei-dűlő (1882), Erdőaljai-dűlő (1882), Erdőallya (1864). Szántót jelölt a XIX. század közepén a Csilléri erdő szomszédságában. Faizási-dűlő (1882), „Fajzási-dűlő" (1883). Az urasági erdőnek az a része,