Fejér Megyei Történeti Évkönyv 23. (Székesfehérvár, 1994)

Erdős Ferenc: Lovasberény

faizásra alkalmatlan volt. Kötelezte az uradalmat, hogy a fahasználatot arra alkalmas erdőrészben biztosítsa.

60 A legeltetést illetően felmerült ellentétek az 1760-as évek elejére vezethetők vissza, amikor is az uradalom a juhállományt jelentősen megnövelte, és „svájci tehenészetet" létesített. Mind a juhállomány, mind a tehenészet felélte a legelőket. Az 1780-as évek elején változás következett be az uradalom állattartásában: csökkentette a juhászatot és a tehénállományt, így a legelőterület használatában visszaállt a korábbi rend. ígéretet tett az uradalomban arra, hogy a Vas megyei falvakba, Kenyéribe és Dénesfalvára teljesítendő hosszúfuvarokról kimutatást vezet, s a többletidőt a robotban elszámolják. A XVIII. század közepéig tartó gazdasági fellendülést stagnálás követte. Az úrbéres használatában levő földek területe alig változott, állatállományuk sem mutatott lényeges mennyiségű változtatást. A jobbágyok használatában levő szántók területe az 1768. évi állapothoz viszonyítva 15%-kal, 2871 holdról 2420 holdra csökkent. A rétek területe megközelítette az 1350 holdat. Lényegesen nőtt az úrbéres állományhoz nem tartozó szőlőterület, elérte a 712 kapás mennyiséget, közel 60 holdat tett ki (csupán utalok arra, hogy a Fleischmann báró megkezdett szőlőtelepítése előtt, a jobbágyok használatában mindössze 8 hold volt a szőlőterület). Az úrbéresek állatállománya 1774-ben: 173 ökör, 437 ló, 167 tehén, 38 tinó, 37 borjú és 177 sertés.

61 A gazdasági erőforrásokban (föld és állatállomány) bekövetkezett stagnálással szemben a népesség létszáma egyenesvonalú emelkedést mutatott. Egyetlen esztendőben, 1776-ban a növekedés 62 fő (az elhunytak száma: 55, a migrációs veszteség 12, az újszülöttek száma: 108, a betelepülőké: 21).

62 Töretlen a népesség létszámának növekedése a XIX. század első évtizedeiben is: 1836-ban 4307 lakos élt a mezővárosban.

63 Ezen népességszám Lovasberény történetében a csúcsot jelenti. Az 1840-es évektől napjainkig folyamatos csökkenést tapasztalunk. Változások bontakoztak ki az oktatásban: a XVIII. század második felében valamennyi felekezet - római katolikus, református, izraelita - rendelkezett iskolaépülettel és tanítóval. A katolikus és református iskola a kor általános jellemzőit mutatta: az épületek kétszobásak, az egyik a tanterem, a másik a tanítónak és családjának adott otthont. Markovits Imre oktatta a katolikus gyermekeket. 1770-ben 30 tanítványával az írás, olvasás, a számtan, valamint a hittan alapelemeit sajátíttatta el. Jövdeleme: 25 Ft, 25 pozsonyi mérő rozs, 6 hold szántó (6 pozsonyi mérő őszi és 6 pozsonyi mérő tavaszi), melyet a hívek műveltek. Javadalmát 10 font gyertyának való faggyú és 2 kocsi széna egészítette ki. Tanítványai után évente 25