Fejér Megyei Történeti Évkönyv 23. (Székesfehérvár, 1994)

Erdős Ferenc: Lovasberény

dénárt kapott. A református tanító Párián János jövedelme 20 Ft, 30 pozsonyi mérő rozs, 6 pozsonyi mérő őszi vetés, 10 font faggyú volt, s háztartása só-szükségletére 1 Ft 50 dénárt kapott. 1781-ben a katolikus tanító 40 (30 fiút és 10 leányt) iskolakötelest oktatott. A református tanító tanulóinak száma 1783-ban 138 (leány 58 és fiú 80). A katolikus tanító német, és magyar, a református iskolamester latin és magyar nyelven oktatta az alapismereteket.

64 A katolikus német anyanyelvűek körében a betelepedés utáni emberöltő már megindította az asszimiláció folyamatát, s ebben meghatározó szerepe nem csupán az oktatásnak volt, hanem annak a mezővárosi környezetnek, amelyben a református magyarság volt többségben. Amíg a XVIII. század utolsó évtizedében az uradalom és a jobbágyok konfliktusa ideiglenesen elcsitult, a századfordulón a Napóleon elleni háborúk terhe újabb ellentéteket állandósított. A katonaállítás minden korábbinál nagyobb terhet jelentett. Jobbágygazdaságok, családok munkaereje, következésképpen jövedelemtermelő-képessége csökkent. A mezőgazdasági termékek iránt megnövekedő keresletet a jobbágy gazdaságok nem egyenlő mértékben aknázhatták ki, tovább növelve ezáltal az elszegényedés, a zsellér sorba süllyedés veszélyét. Mind több család arra kényszerült, hogy besorozott katonafiát felmentesse a további szolgálat alól, vagy ha az anyagi helyzetük megengedte, mást, katonai szolgálatra ugyancsak alkalmas személyt fogadjanak fiúk helyett. Piszák István, lovasberényi illetőségű, Kray-ezredbeli katona végleges elbocsátást kérelmezte, mert özvegy anyja sem a negyedtelkét megművelni, sem a három kiskorú gyermekét felnevelni nem tudja. Bod József katonát felesége, Kováts Erzsébet kerestette. Bod 1801-ben hadifogságba esett, s 1804-ig nem adott életjelt magáról. Hasonló ok miatt kerestették a lovasberényi Farkas Istvánt is. Varga János fia, István hazabocsátása érdekében vállalta, hogy újoncot állít fia helyett, és a katonaruha árát is megfizeti.

65 Megsokasodtak a panaszok a salétromfőzők ellen; a Napóleon elleni háborúk alatt a salétromfőzés, amely a lőpor készítéséhez biztosított alapanyagot, elterjedt foglalkozássá vált. S ezáltal, hogy a salétrom, a fehéres színű, nitrogén tartalmú kristályos anyag az épületeknek a földtől nem kellően szigetelt falán előtűnt, megkezdődött a salétrom összegyűjtése. A XIX. század első éveiben már odáig fajult, hogy a lakóházakban jelentős károk keletkeztek. Lovasberényben a salétromfőzők a jobbágyok házainak földjét a falakig kivájták. Sokszor a falak alól is kitermelték a földet. Mindez azt eredményezte, hogy az épületek állaga megromlott, néhány ház összeomlással fenyegette a lakókat. A történeteket kivizsgáló Kerskay