Fejér Megyei Történeti Évkönyv 23. (Székesfehérvár, 1994)

Erdős Ferenc: Lovasberény

ta. De korántsem biztosította az állandóan változó beszállásolási kötelezettséget, a hadsereg lóállományának elhelyezését. 1782-ben új gazdasági épülettel bővítették a megyei katonai épületet, amelyben 15 lovat tudtak elhelyezni. Ezzel egy időben a belterület közelében lovaglásra alkalmas területet is kijelöltek. A katonaság lóállományának elhelyezése érdekében számba vették a jobbágyok használható gazdasági épületeit: 14 istálló közül mindössze 10 épületet találtak megfelelőnek. Ezen épületben 50 ló elhelyezését tudták megoldani.

57 A XVIII. század utolsó évtizedei nem a katonai terhek növekedését eredményezték, hanem az úrbéresek és az uradalom viszályának elmélyülését. Bizonyos jelek arra utaltak, hogy az úrbéri összeírás végrehajtásakor (1768) az uradalom fenntartásait is megfogalmazta, ugyanis a jobbágyok egy kisebb része nem művelte megfelelő intenzitással szántóit. Szabó János uradalmi számtartó a földesúr gazdasági törekvéseit összegezve arra mutatott rá, hogy az uraság a gazdaságát gyarapítani és nagyobbítani akarja. Annál is inkább, mert a berényi jobbágyok földjeiket elhanyagolják és parlagon hagyják.

58 A számtartó véleménye nem bizonyult alaptalannak, ugyanis az 1760-as évektől, ha szórványos mértékben is, de megfigyelhető, hogy lovasberényi jobbágyok, elsősorban németek, hagyták el a települést, és a kedvezőbb gazdálkodási feltételekkel kecsegtető bácskai területekre költöztek. Az utóbbi években Németországban megkezdett kutatómunka első résztanulmányaiból arra következtethetünk, hogy Veprőd (ma: Veprovaz) is fogadott be lovasberényi telepeseket.

59 Uradalom és úrbéresek ellentéte az 1770-es évektől figyelhető meg: 1777 tavaszán a jobbágyok arról panaszkodtak, hogy a mezőváros határához tartozó „Vörös erdő"-ben az uradalom engedélyével legeltettek, de az utóbbi időben az uradalom a legeltetésről eltiltotta őket. Korlátozta fahasználati jogukat is, sőt a faizás ellenében az urbáriumban meghatározott roboton kívül ingyenmunkát követelt tőlük. Nehezményezték a hoszszúfuvar-kötelezettséget, valamint azt is, hogy az „ellenszegülőket keményen vereti" a számtartó. Az ellentétek fél évtized múltával csitultak, amikor a helytartótanács az uradalomra és a jobbágyokra egyaránt kötelező erejű határozatban foglalt állást. Nevezetesen: a jobbágyok legelője az 1768-as állapotban tartandó meg. Szent Mihály napjától (szeptember 29.) Szent György napjáig (április 24.) legeltethetnek az ugaron levő földeken. Továbbá a lekaszált réteken és a „tilalmas" erdőben is, ha az makkolásra nem alkalmas. Kötelezte az uradalmat arra, hogy a legnagyobb mezei munkák idején hosszúfuvarra ne kényszerítse a jobbágyokat. A faizás kérdésében felmerült ellentétet is a panaszosok érdekeinek védelmére oldotta meg a helytartótanács: ugyanis a „Vörös erdő" ún. bozótos terület, tehát