Fejér Megyei Történeti Évkönyv 23. (Székesfehérvár, 1994)

Erdős Ferenc: Lovasberény

istentiszteletet, a talmudmagyarázatot. Ez utóbbit végezhette a rabbi segédje vagy a segédtanító is. Saját temetőjükben temetkezhettek. A közösség maga választotta a vallási szolgálathoz szükséges többi személyt is: a templomi és jótékonysági elöljárót, a zsidó mészárost, a sírásót. Sátoros ünnepeken és pünkösdkor az urasági erdőben díjtalanul gallyat szedhettek. Használhatták rituális fürdőjüket is. 2. A zsidó község igazgatása. Elöljáróságát a község maga választotta, tehát autonómiát élvezett, csupán a zsidóbíró választásakor érvényesíthette akaratát a földesúr. A kijelölt három személy nevét - köztük az egyik mindig a volt bíró - írásban terjesztették be a földesúrnak, s a jelöltek közül ő választotta ki a bírót. Az esküdtek közül legalább háromnak érteni kellett az ügyvitelhez. Ez mindkét fél érdekében állott: így biztosították a zavartalan adminisztrációt. A három esküdt feladata az urasági parancsok, rendelkezések közzététele a templomban, majd ezek jegyzőkönyvezése volt. A hitközség szabadon választotta a tizenegyek és a tizenhetek, illetve húszak testületét, akik az igazgatásban és a bíráskodásban segítették a bírót. 3. A bíráskodás és a jogszolgáltatás. A vallási szokás szerint vitás kérdésekben a bíró vagy a rabbi döntött, akár zsidó és zsidó, akár keresztény és zsidó közt került sor perre. Az elsőfokú hatóság döntése ellen a felek a földesúrhoz - 1 forint lefizetése ellenében - fellebbezhettek. Kisebb ügyekben a tizenegyek, fontosabbakban a tizenhetek, illetve húszak testülete döntött. Ha ezt a község jóváhagyta, a határozatot mindenki köteles volt megtartani. A keresztény község bírája nem rendelkezhetett a zsidók felett. A zsidóbíró fogsággal is büntethetett, ehhez igénybe vehette az urasági hajdúk segítségét. Testi fenyítés tiltotta az idegen tolvaj zsidó befogadását, a lopott áru elrejtését, értékesítését. A helybeli zsidó község rendbontóit vagy az urasági, illetve elöljárósági parancs megszegőit először megintették, másodszor pénzbüntetésre vagy testi fenyítésre ítélték, harmadszor kitiltották a helyi községből. 4. Földesúri kiváltságok és szabadságok. A zsidó községnek a földesúr saját vendéglőt engedélyezett kóser bor készítésére és árusítására. Övé a bormérés joga is, a földesúr hordóiban, a szokott áron, helyben és másutt csak zsidók adhattak el sört. Hasonló a rozsólis árusításának engedélyezése. Viszont 10 dukát büntetés terhe mellett tilos volt a pálinkamérés és kereskedés. Kóser húsról a helybeli mészárosnak kellett gondoskodnia, különben a zsidók bárhol beszerezhették. 5. Kereskedés és iparűzés. Lovasberény 1765-től mezőváros, négy országos vásárt tarthatott. A zsidók a vásárokon és saját üzletükben árulhattak: gyapjút, nyersbőrt és szőrmét, rövidárut, gyertyát, dohányt, sót,