Fejér Megyei Történeti Évkönyv 23. (Székesfehérvár, 1994)

Erdős Ferenc: Lovasberény

vásznat, szappant. Új szabadságjognak bizonyult az eddig tiltott lisztes vaskereskedés azzal a megszorítással, hogy nem károsíthatták a helybeli péket, s nem gátolhatták a földesúr nagyobb vaskereskedési vállalkozását. 6. A zsidók lakása, betelepedése. Fleischmann báró idejében két fabrikaház, amely a szappanfőzésről kapta nevét, 1798-ban háromra növekedett. A zsidók lakhattak is ezekben, továbbá az 1775-ös okmányba már felvett 14 lakásban. A privilégium zavartalan lakást biztosított mind a saját, mind a bérelt házban. Ennek kapcsán fogalmazták meg a tűzrendészeti előírásokat. Minden gondatlanságból okozott kárért a tulajdonos, illetve a bérlő volt köteles fizetni. A rendelkezés még további megszorításokat tartalmazott: a zsidó község új elöljárósága együttesen felelt minden tűz- vagy egyéb kárért. A kár és tűzvész megelőzésére a földesúr két zsidó és egy keresztény felvigyázót rendelt, akik hetente egyszer ellenőrizték a zsidó házakat, a kémények tisztítását és a rendet, s erről jelentést tettek a számtartónak. Az urasági házak karbantartása, a kémények tisztítása a számtartóság feladata volt. Saját házukban a zsidóknak kellett tűzrendészeti szempontból is rendet tartani. A földesúr engedélyével, az ár 10%-ának levonásával, el is adhatták házaikat. A privilégium kimondta: a földesúr a zsidók védelmében nem engedélyezi idegen zsidók, rácok és szlovákok betelepedését és kereskedését. Ennek fejében a zsidók nem emelhették túlságosan magasra az árakat. Konfiskálás terhe mellett a zsidó község senkinek sem engedélyezhette a házalást. Ha idegen zsidó kért belépést, és a község felvette - ez rendszerint beházasodással történt - az új tagnak 1 dukátot kellett a számtartói hivatalba befizetnie. 7. Egyéb földesúri engedmény, a legeltetés. A zsidó község az uradalmi legelőn tarthatta lovait és teheneit. Ha az állatok kárt okoztak, a tulajdonos büntetést fizetett. Tilos volt a kecsketartás, mert ezek az állatok kárt okoztak a fákban, kertekben, sövényekben és épületekben. 8. Adók, bérletek. A zsidóknak az autonómiáért fizetniük kellett. A jobbágyokhoz, zsellérekhez hasonlóan fizette a zsidó község a contributiot, a domesticat, ezenkívül az ún. járulékos adót, és 1749-től (Mária Terézia 1744-es rendelete alapján) a türelmi adót. Helyzetük mégis előnyösebb, sem robot, sem tized nem terhelte, úrbéri szolgáltatását és speciális adóit mindig pénzben fizethette a földesúrnak. A privilégium záradékában Cziráky Antal leszögezte, hogy ez a kontraktus az ő egész életére érvényes, a korábbi jogszokásnak megfelelően, főleg változás esetén, tízévenként megújítandó. A zsidó község a csatolt kötelezvényben szavatolta a szabadságok ellenértékeként az adó megfizetését. A