Fejér Megyei Történeti Évkönyv 23. (Székesfehérvár, 1994)
Erdős Ferenc: Lovasberény
font fonást, 81 3/8 itce (1 icce = 0,85 1) kifőzött vajat, 169 kappant, 169 csirkét és 965 tojást adtak a termény kilenceden kívül. A házas zsellérek 1 Ft földbért fizettek és 18 napot robotoltak. A ház nélküli zsellérek robotkötelezettségét 12 napban állapították meg. Az úrbérvizsgálati jegyzőkönyv a gazdasági viszonyok helyi sajátosságait rögzítve feltüntette, hogy az úrbéres jobbágyok az uradalmi malmot használták, de szárazság idején a csalai és a keresztesi malomba őröltették a gabonát. A malmot 1760-ban Cziráky György építtette. Az igavonó állatok és a tehenek legeltetését már a közös legelő nem biztosította, ugyanis az uradalom árendás birkása „fölöttébb" sok birkát tartott, s a juhok „felélték" a legelőt. Ismételten nehezményezték a jobbágyok, hogy az épületfáért készpénzzel tartoztak. A gazdálkodás zavartalan fenntartása részben a legelőterület biztosításával függött össze. A legelő szűkös volta, az uradalmi birkatartás mennyiségi növekedése a gazdasági érdekből fakadó ellentétek kiindulópontja lett. 46 Az úrbéri összeírás közel öt évtizedes gazdasági fejlődést összegzett. Megállapíthatjuk, hogy a népesség növekedését a jobbágyok használatában levő föld mennyiségi gyarapodása követte. Nem az elszegényedés jellemezte az elmúlt évtizedeket, hanem a telkes jobbágyok létszámának és gazdasági erejének növekedése. Az 1720. évi összeírásban szereplő 20 telkes jobbággyal szemben 1768-ban 165 telkes családfőt tüntetett fel az úrbéri tabella. A telkesek számbeli növekedése két forrásból táplálkozott, egyrészt a zsellérek jelentős része a telkesek gazdasági szintjére emelkedtek, másrészt az 1720-tól folyamatosan betelepülő németeket az uradalom telki állománnyal látta el. Amíg 1720-ban 48 zsellér családfő élt Lovasberényben, addig 1768-ban a házas zselléreké 12-re, a más házában lakóké 5-re csökkent. Az adatok azt erősítik, hogy a féltelkes gazdasági egységek keretei között a település népességmegtartó ereje már az úrbéri összeírást megelőző esztendőkben kialakult. Az összeírás lehetőséget ad arra is, hogy összevessük a magyar és a német családok anyagi helyzetét. Lényeges különbséget nem találunk, a német családnevű telkes jobbágyok is 3/8-6/8 között változó telekállománynyal rendelkeztek. A 165 telkes jobbágy családnevének vizsgálatából arra következtethetünk, hogy a magyarok a népesség 70%-át, a németek 20%-át, az önálló hitközséget alkotó és a jobbágyoktól szervezetileg, gazdaságilag elkülönülő zsidók a lakosság 10%-át alkották. A telkesek között 33, a házas zsellérek sorában 5 német hangzású családnevet találunk. Az összeírásban előforduló német hangzású családnevek a következők: Hartl, Heszler, Helbert, Elbert (az Elbert gyakori német családnév Lovasberényben, feltehetően a Helbert az Elbert változata), Feierbach, Krentz,
