Fejér Megyei Történeti Évkönyv 23. (Székesfehérvár, 1994)

Erdős Ferenc: Lovasberény

Grosz, Szeipl (változata: Szeitl), Hirschmann, Reihenbach, Rack, Schneemann, Keiszmann, Engelhardt, Keszler (Heszler), Kickl, Hognithrum, Senzenstein, Hei, Reich, Mühl, Kreisz, Seibert, Roth, Keiszt, Hunczvisser. A házas zsellérek között csupán egy, a telkesek sorában fel nem bukkanó német hangzású családnevet találunk; a Semelne családét. Az urbáriumot Lénárt Fülöp bíró, Takács Ferenc törvénybíró, Karikó János, Keiszt György, Német János, Juhász András, Bíró Gergely és Pálinkás Tóth István látták el kézjegyükkel. A XVIII. század közepére megszilárdult a mezőváros igazgatásában meghatározó szerepet betöltő tisztségviselők: a bíró, a törvénybíró és az esküdtek feladatköre. A mezőváros választott tisztségviselői tükrözték a kialakult nemzetiségi viszonyokat, a kisebbségi népcsoportot alkotó németek képviselői nem szorultak ki a helyi közigazgatási feladatok ellátásából. A XVII. század végétől állandósult a település pecséthasználata. A község, majd mezőváros iratait nemcsak a tisztségviselők és elöljárók kézjegye, hanem a pecsétnyomó is hitelesítette. Az első pecsétnyomatot egy 1691-es okirat őrizte meg. Körirata: LOVAS BÉREN • FALU • PE • Középrészében az ekefejjel, jobbra és balra álló két ekevas között gabonakéve. Az 1765-ben mezővárosi rangra emelt település pecsétnyomata nem ismert, csupán az 1836. évi latin és magyar nyelvű körirattal ellátott pecsétnyomó „képét" őrizték meg az iratok. A latin nyelvű körirat: SIG • OPPIDI * L: BERENY • 1836. A középrészben Justitia, bal kezében mérleggel, jobb kezében karddal. Az egyensúlyban levő mérleg az igazságosan mérlegelt ítéletet fejezi ki, a kard pedig a büntető igazságosság kardja. A leírt ábrázolást tartalmazza a magyar köriratú pecsétnyomó is. Körirata: LOVASBERÉNY MEZŐVÁROS 1836.

47 A zsidók megtelepedése Franz Anselm Fleischmann báró, udvari hadi tanácsnok az újjászervezett lovasberényi uradalomba nemcsak német jobbágyokat telepített, hanem befogadta a Morvaországból és Szlavóniából érkező izraelita iparosokat és kereskedőket. Részükre két bérházat, a köznapi szóhasználat szerint „zsidó fabrikákat" épített. Egy-egy bérház 15-20 család befogadására volt alkalmas. Neumann Sándor a lovasberényi hitközség megalakulásáról feljegyezte: „e hitközség úgyszólván máról holnapra, egyszerre keletkezett. Ugyanis a morvaországi Lundenburg város zsidó lakossága... felkerekedett elöljáróival és rabbijával egyetemben és ...átköltöztek Magyarországba. Útközben értesültek arról, hogy Lovasberény földesura a község