Fejér Megyei Történeti Évkönyv 23. (Székesfehérvár, 1994)

Erdős Ferenc: Lovasberény

30 főt tudott befogadni: a hívek a legutóbbi pestis idején fogadalmi kápolnának építették. 1745-ben a katolikus házaspárok száma 122, a hívek létszáma 530. A felekezet létszámának növekedése mind sürgetőbbé tette a reformátusok által használt egykori római katolikus templom visszaadását, amelyre 1748. november 21-én került sor. Ekkor Cziráky József özvegye, Barkóczy Borbála elvette a reformátusok templomát. A rendeletet Kecskés János jószágkormányzó hirdette ki, s felügyelete mellett megkezdődött a helyreállítás is. A templom restaurálása néhány hónap alatt befejeződött, s 1749. április 27-én a kerületi esperes Sarlós Boldogasszony tiszteletére szentelte fel.

42 Feszült helyzet alakult ki a katolikusok és a reformátusok között, amelyet nemcsak a templom elvétele, hanem Padányi Bíró Márton, veszprémi püspök rendelete is elmélyített. 1748-ban Horváth Ferenc lelkész, hivatkozva a veszprémi püspök utasítására, levelet intézett a reformátusokhoz, s az uradalom tiszttartója elrendelte, hogy azt az istentisztelet után hirdessék ki: ha a haldoklóhoz az oltári szentséget viszik, a reformátusok is kötelesek előtte térdet hajtani. Az esetet Csúzi Erőss Mihály lovasberényi prédikátor panaszos levélben jelentette Helmeczi István református püspöknek, akitől ezt a választ kapta: „a pápisták csekély dolgokért való fenyegetésitől csak a gyávák ijednek meg"! A püspök válaszáról értesülő presbiterek kijelentették, készebbek inkább a pusztába vándorolni, hogy sem mint az ostya előtt letérdepelni. A feszült helyzetet - a hagyomány szerint - egy kisleány oldotta fel, aki inkább leült a földre, semhogy térdet hajtson.

43 Katolikusok és reformátusok ellentétét csökkentette, hogy 1749-ben a reformátusok oratórium építésére kaptak engedélyt. A fából, sásból épített oratórium nem bizonyult tartósnak, már 1766-ban a felújításához kértek engedélyt. A helyszíni vizsgálatot teljesítő Fiáth János szolgabíró megállapította, a lovasberényi református templom részben zsindelyből, részben nádból álló tetőzete rossz állapotban van, a falak vakolata ugyancsak felújításra szorul. Fejér vármegye nemesi közgyűlése 1766. június 4-én engedélyezte, hogy a korábbival megegyező anyagokból állítsák helyre az oratóriumot. 1768-ban az oratórium bővítésére is engedélyt kaptak, kórust építhettek, hogy több hívőt fogadhasson be a templom. A lovasberényi református gyülekezet nemcsak az oratóriumáért, hanem a lelkészi tisztség betöltéséért is küzdött. Ugyanis 1765. február 12-én, 97 éves korában elhunyt Csúzi Erőss Mihály prédikátor, s fennállt annak veszélye, hogy a református gyülekezet lelkész nélkül marad. Úgy tűnt, nem engedi meg a földesúr a lelkészi állást betölteni, s nem fogadja el az egyházkerület által oda szánt Pál Györgyöt prédikátornak. Az ellentétek a