Fejér Megyei Történeti Évkönyv 23. (Székesfehérvár, 1994)

Balázs László: Vértesacsa

Hufnagel Ferencné, ifj. Jasper Jakab, Schilling János, Véber Ferenc 1888-tól, Horn János, Kovács Lajos, Izinger Mihály. Grimm János, Hack György. Póttagok: Himberger János, Hoffmann Mihály, Klébert György, Steigerwald János, Steigerwald György, Göbölös István. Elöljáróság: Ott József bíró, Szabó Sándor törvénybíró, pénztárnok ifj. Grimm János, közgyám Himberger József. Elöljárók: Borisza János, Schneider M. József, Steigerwald György, Steigerwald Pál, Hetesi Sándor, ifj. Jasper Jakab.

(239) Ha nem is olvadt egybe a két nemzetiség, de mégis nagyon közel került egymáshoz, amikor a régi település (Verebi, most Vörösmarty utca és a Boglári út, most József Attila utca,) házai közé, vagy annak a végén német lakosok is házat vesznek, vagy oda építenek, s viszont a magyarok közül is a szegényebbek a régi német (Tükör, most Ady Endre utca) utcába kerülnek. A németség is mindinkább megtanul magyarul, különösen az 1848/49. évi szabadságharc eszmeisége következtében, ha ebben a nagy tömegben nem is asszimilálódnak, s a németség utcáiba került magyar lakosság közül is többen gyermekkorban megtanulnak németül. A katonaságnál eltöltött idők, a kötött barátságok pedig melegen összekötötték a különben távol állókat is. 1890-ben Szász Károly református püspök látogatására készített jelentésben Barsi lelkész ezt így írja le: „látja a másik felekezettel való szép békességet, többekben a Dávid és Jonathán közötti viszonyt, tartva késő megőszülésükig'\

(240) A község anyagiakban jól állott az 1880-as évekig. Ekkor a filoxéra tönkre tette a szőlőket, s különösen a régi zsellérséget, a szegény réteget. De a búza árának a világpiacon váló csökkenése is hozzájárult ehhez. Különösen akkor, amikor az állandó búzatermelés következtében kimerültek a földek, s a családok is mind inkább szaporodtak, s a föld is mind inkább osztódott, újakat pedig már nem lehetett feltörni. Utoljára 1873-ban törték fel a régi nagy legelő jó részét.

(241) Mindez gazdaságilag nagyon megrendítette még a jobbmódúak helyzetét is. A szükséghelyzetben mind többen költöznek a városokba, különösen Budapestre és keresnek munkát az iparosodott helyeken. Az 1898-ban Bicske-Székesfehérvár között megépült vasútvonal is megkönnyítette az elvándorlást.

(242) Ekkor lett szokássá, hogy a leányok egy pár évig elmentek cselédnek, hogy maguknak a kelengyét megkereshessék, amikor is kikötötték, hogy az aratás idejére haza engedjék őket. S ekkor a fölmívesréteg nagyon ragaszkodott a meg-