Fejér Megyei Történeti Évkönyv 23. (Székesfehérvár, 1994)

Balázs László: Vértesacsa

élhetést nyújtó földhöz, s a német lakosság ügyességével megvásárolta még a szomszédos (Csákvár, Doboz, Veréb) községekben is az eladó földeket. A magyar lakosság más faluba házasodott, vagy oda költözött, vagy az egykéhez folyamodott, ami azt eredményezte a református magyarságnál, hogy az 1869. évi 373 létszámmal szemben 1941-ben már csak 198-an voltak. 1890-ben ezt írja a református lelkész egyházlátogató püspökének: „... népünk, hogy létét védje, biztosítsa, kénytelen volt, s kénytelen most is görcsösen ragaszkodni a földiekhez, helyesebben földjeikhez. Ebben áll erénye és vétke. Ebből származtatom azt a szomorú jelenséget, hogy egyes birtokok, csak hogy ne legyenek kénytelenek gazdáik ezt, vagy annak egy részét kibocsátani kezeik közül, egyre-másra adóssággal terhelvék, úgy hogy soknak alig van - adót és kamatot fizetve - jövedelme. Hátha még a filoxéra, amely már is sokat pusztított, egyik legjövedelmezőbb forrásukat elapaszt ja"... El is apasztotta.

(243) Katolikus részről 1896-ban történt püspöklátogatás, amikor is dr. Steiner Fülöp püspök 500 hívőt bérmált. Alcsútról jött József főhercegtől, szakadó esőben lovas bandériummal várták, s Alcsútra is tért vissza.

(244) A falu lakossága 1892-ben elérte a 2573 főt, amely lélekszám ezután a következő 50 esztendőben csak mérsékelten szaporodik. Választójoggal 216-an rendelkeztek.

C24S) Ugyanannyi volt 1901-ben is.

(246) A lakosság nagy része ki volt zárva politikai jogainak a gyakorlásából. A szavazók 3/4 része a kormánypártot, 1/4 része a függetlenségi pártot támogatta. Befolyásos emberek; az uradalom tisztjei azt tanácsolják nekik, hogy kire szavazzanak. Ezek részben kormánypártiak, részben pedig az akkor alakult néppárt tagjai.

(247) A magyar nyelvű kormánylapból a „Néplap-ból" a közvélemény befolyásolására ingyenes példányokat juttattak el a faluba.

(248) Az 1901. évi választás alkalmával - nyílt szavazásnál - 122-en szavaztak a kormánypárti Talliánra, 29-en a függetlenségi Horváth Gyulára. A többi nem szavazott.

(249) 1913-ban 421-en kaptak szavazati jogot: 142 magyar és 279 német, ezek közül 113 munkás volt.

(250) Országszerte feszülnek az erők az ország teljes politikai függetlenségéért, de ugyanekkor jelentkezik a nincstelenek, az elnyomottak harca is munkájuk jobb megbecsüléséért, s a mindennapi kenyérért. 1906-ban a pusztai aratók a bicskei népgyűlésre készülnek, ahol Mohos Mihály óbaroki megyei útkaparó volt az agitátor.

(251) A szociális kérdések megoldatlansága mellett ott van a hivatalnokréteg fölényessége és az egyszerű emberek terheivel szemben való érzéketlensége. 1907-ben Radovics Jánosné ácsai szülésznőt, mivel 80 éves, elaggott és munkaképtelen, szolgálatának megköszönése, s valami kis kegydíj helyett a vármegye állásvesztésre ítélte/

252

'