Fejér Megyei Történeti Évkönyv 23. (Székesfehérvár, 1994)

Balázs László: Vértesacsa

aki egyben sekrestyés és harangozó is, de nevét nem tünteti fel.

(171) Református tanító nevét (Légrádi Miskolczi Mihály) korábban már 1701-ből tudjuk, amikor is a szőlővételnél tanúskodik, s egy későbbi tanúvallomáskor egy katolikus ember szól egy Szentgyörgy-völgyi nevű református tanítóról, hogy az 1720-as években itt szolgált volna.

(172) A református vértesaljai egyházmegye (esperesség) anyakönyvéből ismerjük a lelkészek névsorát a legújabb időkig, s ebből hasonlóképpen tudjuk a lelkész és a tanító fizetését (díjlevelét) is. A prédikátornak aki beletartozott a falu földközösségébe 1740-ben következő a jövedelme: 20 forint készpénz, 20 öreg mérő búza, faggyúért 1 forint, sóért is 1 forint, őszi vetés 3 szátásra 8 mérőre való, tavaszi szántásra 2 ekényi, a betakaríttatásuk az eklézsia dolga, az eklézsia rétje megkaszálása 5 kaszással, 4 icce vaj, teheneknek egyszeri fejese, a juhászoktól sajt, bor Szent Mihálynapjától Szent György-napig minden hordóból 1 icce, elegendő fa és elegendő őrlés.

(173) A tanító fizetése pedig: 8 rajnai forint 8 öreg mérő búza, fél mázsa hús, 8 font faggyú, 3 öreg mérő alá való őszi szántás, tavaszi szántásra 1 ekényi, fa két szekérrel, 12 zsák búza őrlése, s mindenik gyermek után lusus (1 véka tavaszi), 1 canicularis (nyár végi) csirke, 4-5 garas fűtőpénz, s néha 1 szál gyertya.

(174) 1753-ban, a pálosok visszakerülése évében a plébániákat összeíró váli esperes megjegyzi, hogy az egykor katolikusoktól épített templomot most a kálvinisták használják. Jogtalanul bitorolják, az urasági épületben levő kápolna nem elégséges a katolikus népesség befogadására. Ez kegyszerekkel el van látva, de parókia nincsen, ahol a plébános lakhatna, ami ugyan a plébános jövedelmét illeti, segítségre nincsen szüksége, hiszen a földesúr a pálos rend, s közülük való a plébános is.

(175) A plébános fizetését az egyházmegyei bizottság mégis összeírja a következőképpen: a prédikátortól használt két rét egyikét, amelyet „Papharasztnak" neveznek, a plébánosnak kell megkapni, s ezt a jobbágyok kaszálják le; akik megművelik a földesúrtól kapott 10-10 pozsonyi mérő tavaszi- őszi vetésterületet is; minden pár fizet, ha vetése van 1/2, ha nincs vetése, 1/4 mérő gabonát és 10 garas készpénzt; vetnek 1 kenderföldet; adnak közösen 4 mérő kukoricát; akinek igája van, ad 1 kocsi fát, akinek pedig nincsen, az a fát vágja hozzá; akinek szőlője van, ad 2 média mustot. A bizottság megjegyzi, hogy az alcsúti templom földjeit is a plébániához kellene csatolni. A várható összes bevétel értéke 126 forint. 1753-tól 1762-ig, a prédikátor rétje elvételétől eltekintve, egyházi vonatkozású változás nincsen. Ekkor a pálos földesúrhoz írt levélben a reformátusok kérik, hogy azt a megrepedt harangjukat, amit a katolikusok is használnak, renováltathassák, amit Esterházy provinciális (tartományfőnök) meg is enged; kérik továbbá, hogy lelkészük öregsége nratt, aki már