Fejér Megyei Történeti Évkönyv 23. (Székesfehérvár, 1994)

Balázs László: Vértesacsa

Komárom megye még 1702. okt. 6-án is igazolja, hogy Acsa mindig nemesi curiálisokból álló falu volt. (77) A kamarai felértékelés szerint Ácsán volt a 32 családnak és 1 zsellérnek 16 egész- és 17 féltelke, lakosainak száma 200-ra volt tehető; volt 42 lovuk, 70 ökrük, 62 tehenük, 67 növen­dék állatuk, vetnek 270 pozsonyi mérő búzát, 76 1/2 pozsonyi mérő zabot, 13 1/8 pozsonyi mérő kölest, van 86 kocsi szénájuk; a falu hossza és széles­sége l-l mérföld. (78) A pálosok tiltakoznak, és kérésükre Esterházy nádor igazolja, hogy Nádasdy László pálos generális vicarius és Brailovich Lajos provinciális 1696. nov. 15-én is tiltakoztak már a nádori adományozás el­len. S most is tiltakozik a királyi adományozás ellen Bakay Imre pesti pálos perjel, sőt Fejér megye előtt is ennek ellentmondott. (79) De tiltakoztak az adományozás ellen az acsaiak is. Ezek ellen Újvári pert indított, az oktavális bíróság elé idézte őket, amely Végh Pált, id. és ifj. Szabó Jánost és Rostás Istvánt 3-3 márka, azaz 12-12 forint pénzbünte­tésre ítélte. (80) Tavasszal még a pálosok szedték a tizedet, ősszel pedig már Újvári emberei. Újvári Imre megbízottja az 1702. nov. 27-i megyei köz­gyűlésen mindenkit eltiltott Acsa megdézsmálásától (tizedszedésétől). (81) A falu lakói egy 1702. július 1-jei felirat szerint Kiss Balázs bírósága idején megint javíttatják a templomot Borka Mihály és Patonai György mesterekkel. (82) 1703. júl. 13-án a Veréb és Lovasberény közötti határjárás­kor Ispán János és Gémessy Lőrinc tanúskodnak, hogy Veréb és Acsa között a Domboson egy ablakformára kifaragott négyszögletes kő volt a határ, s a Lovasberényből Ácsára vivő úton, a Katonavölgynél az út mel­lett két szélről két hant-határ-jelecske volt, s itt ezek hasították át az ácsai és verebi határokat, s a lovasberényi határ nem terjedt ki odáig. Az ácsai úton „föllyül" való földek felső végében volt egy bokros árok a muníciós útig, s ott a földeket a verebiek és az acsaiak bírták, ezen az úton alól a lovasberényiek nem mertek szántani. Ekkor az 1 számú tanú, Bogdányi Mihály (korábban ácsai, majd akkor már 76 éves volt tabajdi prédikátor, aki szolgálatát már nem gyakorolja) tudja, hogy a likas kő összetöretvén, 20 évvel ezelőtt Kenyeres Gergely az acsaiak kérésére kijött, s akkor is azon ácsai út mellett való kis dombocskán az acsaiak megmutatták, hogy a két dombocska hasítja el a verebi földet az ácsaitól. (83) Alig foglalta el Újvári a birtokot, a Rákóczi-szabadságharc bizonyta­lanná tette helyzetét. Újvári császárhűen mindig Pozsonyban maradt. 1704-ben a kurucság átjött a Dunán, s ekkor a föld népe is hozzá hajolt. Újvári tiszttartója is melléjük állt, s megnyitotta előttük a magtárat. (84) A harcok alatt az acsaiak 1704. ápr. 4-én Pfeffershoven ezredestől vádle­velet kérnek és kapnak a parancsnoksága alatt levő germán, magyar és rác nemzetiségű katonák ellen. Acsa a harcok alatt Székesfehérvár és Buda

Next

/
Thumbnails
Contents