Fejér Megyei Történeti Évkönyv 23. (Székesfehérvár, 1994)

Kurucz János: Nádasdladány

kiadások is ebbe beírva legyenek. A birkások serkentésére minden elválasztott bárány után 6 váltó krajczár fizettessék". További feladatok közé tartozott a felügyelet a szarvasmarhákra, részükre a jó legelőről, egészséges ivóvízről és a tiszta, száraz szálláshelyről gondoskodás. Alkalmas időben megfogadni a cselédeket, a napszámosokat, és a hanyag munkát végzőket elbocsátani. Minden kiadásról, bevételről lajstromot kellett vezetni, amelyet az ispán az aláírásával hitelesített. Az alkalmankénti gazdasági vonatkozású jelentéseken kívül minden évben vetéstabellát, gyapjúnyírásról szóló feljegyzést, próbacséplési és nyomtatási tabellát, bortermelésről feljegyzést, pénztárnaplót, állatszámadást, takarmánykimutatást, dézsmajegyzéket (1857-ig) kellett a kasznárnak készíteni, és ezt a birtokosnak bemutatni. A cselédeknek és a cselédházban elhelyezett árendásoknak az urasági épületeket rendben kellett tartani, kiköltözéskor pedig a felmért károkat kifizetni. A kasznárnak az adók, árendák időbeni behajtása egyik fő feladata volt, sőt a pincék rendbentartására is figyelnie kellett. Az ispán a béresekre és a napszámosokra ügyelt, hogy azok megszolgálják a bérüket. Aratás után a gabonát keresztenként átolvasni, a gyapjúmérést és a birkaszaporaságot is ellenőrizni volt köteles. Lényegében minden olyan helyen jelen kellett lenni, ahol valamilyen számbevétel történt. Mindezekről feljegyzést kellett készíteni. Bár a kasznárnak alá volt rendelve, annak számadásai is csak az ispán aláírásával lehettek hitelesek. Az urasági erdőért a vadász (kerülő) volt felelős, akinek mindenről, ami az erdővel volt kapcsolatos, jegyzőkönyvet kellett vezetni. Az 1852. évi utasítás kitér a tűzbiztonsági rendszabályok betartására is. A tüzek megelőzése érdekében az istállók, aklok, pajták környékén és a padlásokon tiltott volt a pipázás, szivarozás és a gyertyavilágítás. Ugyanez vonatkozott a kendermunkák színhelyére is. Lent, kendert a konyhákban és más lakóhelyiségekben nem volt szabad szárogatni. A kéményseprők munkáját a kasznárnak kellett ellenőrizni, és a bérüket csak ezután fizethette ki.

(58) Egy 1852-es földmérési táblázat az alábbiak szerint határozta meg a különböző termények árát az uradalom területén: 1 pozsonyi mérő repce - 1 forint 24 krajcár 1 pozsonyi mérő rozs - 40 krajcár 1 pozsonyi mérő árpa - 35 krajcár 1 pozsonyi mérő zab - 24 krajcár 1 öl 3 hüvelyk hosszú kemény hasábfa - 2 forint 48 krajcár 1 kupac (30 kéve) nád - 50 krajcár