Fejér Megyei Történeti Évkönyv 23. (Székesfehérvár, 1994)

Kurucz János: Nádasdladány

szerződés megkötésére. Az egyezség szerint a helybeli gazdák a szőlők 1200 négyszögöle után 100 forintot, a vidékiek 80 forintot fizettek. A gróf a jenőieknek és az öreghegyieknek átadta a korcsmáitatás jogát is, viszont a szőlők megváltásához nem adott részletfizetési kedvezményt. A megváltással a ladányiakon és a jenőieken kívül a szomszédos helységek lakói jutottak a szőlőföldekhez, a távolabbi falvak szőlőművesei közül csak kevesen váltották meg itteni szőlőiket. Ezekért a helybeliek fizették ki a váltság összegét. A dézsmaváltság anyagilag megterhelte a szőlősgazdákat, talán az jelenthetett vigasztalást számukra, hogy a Nádasdy uraság 1857 őszén már nem szedte be a bordézsmát.

(57) Miután a gróf megszerezte a ládányi uradalmat, Kiskeszit is megvásárolta, és ezt az előbbihez kapcsolta. A birtok átvétele után rövid időn belül megszervezte az uradalom igazgatását. A gazdaság vezetését a számadó kasznárra bízta, és ennek rendelte alá az ugyancsak gazdasági feladattal ellátott ispánt. Az uradalmi tisztségviselők részére írásbeli utasítást adott ki 1852-ben. Ebben a következőket határozta meg: a nagybirtokos által kiadott írásbeli rendelkezéseket, parancsokat köteles volt a két tisztségviselő megőrizni, és azt naprakészen tartani. A kasznár feladatai közé tartozott a cselédek irányítása, a földek műveltetése, a rétekről a betakarítás, az állatállomány felügyelete, a napszámosok felfogadása. Lényegében minden olyan tevékenység irányítása, amely a vagyon gyarapítását szolgálta az uradalomban. „.. .Az ősziek alá háromszor, a tavasziak alá pedig kétszeri szántás menjen véghez, a földekre minél több trágyát a marhákkal készíttetni ügyeljen. A termést jó idején betakaríttatni, cséplőket, nyomtatókat szerezni, ezek mellé vigyázókat rendelni, s ha a marhák számához kevés takarmány teremne, mesterséges kaszálókkal, úgysmint lóher, luczerna, bükkönyvetéssel, pótolni törekedjék" - olvashatjuk az utasítások között. Fő feladatul szabta meg a juhállomány felügyeletét. Figyelni kellett a kasznárnak arra, hogy a juhászok vizes helyen ne legeltessenek, esős időben ne hajtsanak ki a legelőre, ilyenkor az akolban száraz takarmányon tartsák az állatokat. Reggelenként is, még harmatos volt a birkalegelő, nem hajthattak ki a birkások. Az elles előtt álló anyajuhokat kéthetenként egyszer sóval és orvossággal kellett megetetni. Tavasszal a gyönge bárányokat időnként zab- és kukoricadarával kellett megetetni. „S ha burgonya adatik nekik megmosva és szecskával, etetés után fél napig nem ihatnak. Minden megellett bárányt az uradalmi billegvassal bebillegelje a kasznár, azokat magának feljegyezze a számadásába. A számadó juhász a keze alatt tartott birkákról szintén könyvecskét tartson, és a birka státus, a naponta