Fejér Megyei Történeti Évkönyv 23. (Székesfehérvár, 1994)

Kurucz János: Nádasdladány

kaszáló melletti Kiskút a csilléri határ részét képezte. Arról is tudott, hogy a Borzafát a kesziek kiszántották a Kecske vágítófával együtt. Márkus Gergely kiskeszi lakos árpáját az uraság jogosan vette el, mert a jelzett terület Ladány határát képezte. Csillér mindig Ladány hoz tartozott. Vági Ferenc, 60 éves inotai illetőségű tanú elmondása szerint, még emlékezett arra az időre, amikor Horváth Ferenc volt a falu földesura két esztendeig. Nála és Zinzendorff uraságnál is szolgált néhány évig, ekkor a Kiskút és a Kopasz-hegy a határnak számított Ladány és Kiskeszi között. Arról is vallott a személy, hogy szemtanúja volt annak, amikor Csilléren a ladányiakat a kesziek elkapták, és marháját szekerével együtt elhajtották 1750 előtt. Szerinte a sértettek a ládányi határban legeltették állataikat. A vizsgálat során a vitatott terület ládányi határhoz tartozásáról vallottak a további tanúk: Varga Miklós (70 éves, egykori ládányi bíró), László Ferenc (65 éves, Keresztúr), Horváth Pál (45 éves, Berény), Molnár István (52 éves, Tác), Pál Ferenc (30 éves, Tác), Jasper Henrik (50 éves, Acsa), Szecsődy István (28 éves, Szabadbattyán), Kajner Benedek (70 éves, Palota) és Frizeker Márton (86 éves, Veszprém).

(38) 1756-ban, 1760-ban és 1768-ban a ladányiak több levélben értesítették a megyét mérhetetlen nyomorúságukról. Nem változott a helyzet tehát az 1736-os úrbéri szerződés megszületését követően. A panaszosok szerint kaszálókhoz a vizes Sárréten kívül másutt nem jutottak, a jobb helyeket az uraság árendába adással hasznosította. A szántóföldeket, amelyeket korábban kaptak művelésre Ladány lakói, 1760-ban Schmidegg Ferenc földesúr elvette tőlük, és az őszi vetés alá valókat maga részére tavaszi gabonával vettette be. Ugyancsak hasonló panasszal éltek a kiskesziek, akik azt is sérelmezték, hogy az uradalmi provizor a Sárvizet az ő rétjeikre vezette rá. A ladányiak végső elkeseredését a megyéhez küldött kérelmük az alábbiakban fejezi ki: „Nem tudunk mi már az eő Nagysága falujában élni és adózni. A mi Méltóságos Földes Urunk Atyáinkkal és mi velünk az Urbáriumra lépett, mostan ennek igazsága elbomlott a szolgálat iránt. Mostan számlálhatatlanul szolgállyuk eő Nagyságát, némelyek közülünk Esztendeig való Szolgálattyok 108 napra is ment. Kik már annyira megenyedtünk és elnyomorodtunk, hogy az utolsó pusztulásra jutottunk, amelyekért kérjük nagy alázatossággal a Tekintés Nemes Vármegyét, hogy vegye méltó tekintetbe a mi siralmas panaszainkat."

(39) A megye 1768. április 18-án úrbéri vizsgálatot rendelt el Ladányban. Az eljárás során a panaszosok sérelme csak részben igazolódott be. A bizottság az 1736-os úrbéri egyezség tartalmát követve a következőket állapította meg: a földesúr, az urbáriumot nem betartva, erőn felül robotol-